Másrészt viszont ez egy nagyon is életszagú történet, amihez jól illik a "semmilyen", realista-dokumentarista stílus, ráadásul 2019-ben ugyanúgy megállja a helyét, mint 1987-ben, vagyis a film gyártása óta eltelt 30 év során mit sem változtak a dolgok idehaza, ami végtelenül elszomorító és dühítő.
A magyar film ekkoriban még "komoly" volt, pl. társadalomkritikát megfogalmazó eszköz, nem pedig a szórakoztatást szolgálta (bár a kettő nem zárja ki egymást), ez az értelmiségi vergődés a hazai közállapotokon, a szenvedő művészlétről, megbolondítva némi szerelmi háromszöggel azonban már meglehetősen ódivatú.
A színészek közül magasan kiemelkedik Tyll Attila, míg a főszereplő Cserhalmi György a szokásos színvonalat hozza, amit valaki vagy szeret, vagy nem.
A magyar film ekkoriban még "komoly" volt, pl. társadalomkritikát megfogalmazó eszköz, nem pedig a szórakoztatást szolgálta (bár a kettő nem zárja ki egymást), ez az értelmiségi vergődés a hazai közállapotokon, a szenvedő művészlétről, megbolondítva némi szerelmi háromszöggel azonban már meglehetősen ódivatú.
A színészek közül magasan kiemelkedik Tyll Attila, míg a főszereplő Cserhalmi György a szokásos színvonalat hozza, amit valaki vagy szeret, vagy nem.
