Nem sokkal a Birodalom bukása (tehát A jedi visszatér) után járunk. A törékeny Új Köztársaság még nem tudott kellőképp megerősödni, hogy képes legyen helyreállítani és fenntartani a rendet a háborút követően, így a galaxisban bizonytalanság és káosz uralkodik. Ezekben az időkben egy fiatal mandalori fejvadász teljesít megbízásokat. Legújabb célpontja egy idegen csecsemő, ám az apró teremtmény rendkívüli képességekről tesz tanúbizonyságot, így amikor a harcos megtudja, mire készülnek vele a megbízói, megszegi a Fejvadászok kódexét, és magához veszi a kis lényt, ezzel viszont a saját fejére is vérdíjat tűz ki.
Űr-western egész kellemes hangulattal, egy kedvelhető címszereplővel, érdekes mellékszereplőkkel, épp megfelelő mennyiségű fan-service-szel, de ami a legjobb, nulla, azaz nulla Kánonnal - na, és persze Baby Yoda, akinél nagyobb netes mém jelenleg nem létezik.
A főbb alkotók, Jon Favreau és Dave Filoni, nem akartak mindenáron valami radikális újdonsággal előállni, meg továbbgondolni dolgokat, hanem meglévő anyagból dolgoztak. Nyilván ebben jóval kisebb kockázat és pénz van, azért bólinthatott rá a Disney is a projektre, ahelyett, hogy tovább erőltette volna a legújabb trilógia eseményeit - na és persze mi lenne kiválóbb kezdő lökés és közönség- (pardon: előfizető)csalogató a vadonatúj streaming-platformjuknak, mint egy Star Wars-sorozat? (Ha már a régen, még a Lucasos időszak alatt, belengetett Boba Fett-mozi végül kútba esett.)
Bár kezdetben ódzkodtam tőle, a Disney miatt komoly előítéleteim voltak, kellemesen csalódtam A mandaloriban, amiben kaland, humor, hangulat, akció, és főleg valódi Star Wars egyszerre van jelen. Van még hová fejlődnie a szériának, de a lehetőségek adottak, pénz is van rá, na meg szándék, ötlet és főleg tisztelet, úgyhogy várós a folytatás.
