Az utóbbi években a képregényfilmek reneszánszát éljük; F4, Batman, Pókember, X-Men, Thor, Amerika kapitány, Zöld Lámpás, Hulk és a többi. Ezek egy része bombasiker lett, mások szerényebben teljesítettek, vannak azonban olyan képregény-adaptációk is, melyeket a gyártók azóta is igyekeznek elfelejteni és/vagy letagadni.
Bár nem tartozik a szuperhősök közé, Howard, a kacsa szintén a képregényfüzetek oldalairól lehet ismerős. Az 1973-ban a Marvelnél debütáló kacsa szatirikus, parodisztikus figura, ehhez képest az 1986-ban készült filmben ennek már nyoma sem volt, helyette egy bugyuta sci-fi-komédiát készítettek az alkotók.
A nem túl hízelgő „a világ egyik legrosszabb filmje” címet is magán viselő alkotás vezető producere George Lucas volt, aki hiába ölt a produkcióba 37 millió dollárt, a film végül világviszonylatban alig 38 milliót volt képes összekaparni. Az egyik mellékszereplő a fiatal Tim Robbins volt, aki általában színészként és rendezőként is remekelni szokott (Oscar-díjat kapott a Titokzatos folyóért), olykor azonban érthetetlen módon beletalál valami bődületes ostobaságba.
A megtorló egy iszonyatosan kemény figura, valódi antihős, a '70-es évek szülötte, amely megágyazott a modern bosszúfilmeknek (pl. Bosszúvágy Charles Bronsonnal), és persze leképezte az igencsak botrányos amerikai közbiztonságot a '70-es, '80-as évek időszakában. A történet szerint az egykori katona, Frank Castle családját lemészárolják, amibe a férfi szinte beleroppan. Eltűnik a világ szeme elől, nem sokkal később azonban állig felfegyverkezett, hidegvérű bűnvadászként tér vissza, hogy leszámoljon családja gyilkosaival, és általában minden bűnözővel.
Amerika kapitány már 1944-ben feltűnt egy fekete-fehér filmsorozat erejéig, első nagyjátékfilmes debütálására viszont 1990-ig kellett várni, de bár ne tette volna. Albert Pyun, a direct-to-video egyik jeles képviselője foglalt helyet a rendezői székben, a pajzsos hős csillagos-sávos jelmezébe pedig Matt Salinger bújt, aki azóta sem csinált semmi érdemlegeset, de azért látható néha tévésorozatokban vagy low-budget filmekben.
A premier a Kapitány képregényes megjelenésének ötvenedik évfordulójára esett – volna, ugyanis a tesztvetítések annyira elborzasztották a gyártó stúdiót, hogy egyre kijjebb és kijjebb tolták a premier dátumát, végül moziban nem merték bemutatni (külföldön bezzeg igen, többek között az egykori Szovjetunióban is), ellenben videón és később DVD-n is megjelent. A legnagyobb probléma, hogy a film ordít az ötlettelenségtől és a pénzhiánytól, és ez mindenen meg is látszik (gagyi jelmezek, béna színészek, átlagon aluli speciális effektek).
A fantasztikus négyes szintén megjárta már Hollywoodot, mielőtt Tim Story 2005-ben és 2007-ben vászonra vitte volna saját verzióit. Persze azok sem voltak túl jók, de az 1994-ben készült celluloid-borzalomhoz képest mindenképp értékelhetőbbek, ha másért nem, akkor Jessica Alba bájos pofija és a vizuális effektusok miatt.
A producerek a filmet soha nem is akarták moziban bemutatni, hanem egyből videóra szánták, erről azonban elfelejtették a rendezőt és a színészeket értesíteni, akik így joggal hihették azt, hogy most aztán belenyúltak a tutiba. Ha azt mondom: Roger Corman, akkor sokan biztos felkapják a fejüket, hogy ja, akkor már mindent értenek. A kisköltségvetésű B-filmek koronázatlan királya állt ugyanis az első F4-film mögött, ami így már sok mindent megmagyaráz (a nevetséges jelmezeket, Reed Richards röhejes frizuráját, és a Lény animatronikus maszkját, bár nyilván erre ment el a legtöbb pénz).
A csapat természetesen Fátum doktorral kerül összetűzésbe, de a történet nem is érdemel több szót, aki van annyira mazochista, hogy kíváncsi a filmre, megtekintheti a legnagyobb videómegosztón.
Mielőtt Bryan Singer elkészítette volna az első X-Men-filmet 2000-ben, egy tévésorozat is tervbe volt véve a mutánsok kalandjaiból. Ez lett (volna) a Generation X, melyből végül csak a pilot készült el 1996-ban, a sorozatot viszont már nem rendelte be a FOX, mert ők is érezték, hogy csak önmaguknak ártanának azzal, ha műsorra tűznék az ifjú X-ekről szóló szériát. (A magyar nézők – "hála" az RTL Klubnak – pár éve megcsodálhatták a jeles alkotást, amely Szupercsapat címen került adásba.)
A történet röviden annyi, hogy Emma Frost és Sean Cassidy, a két legfejlettebb mutáns megment egy 15 éves lányt, Jubileet, aki a Xavier Intézetbe kerül, hogy belőle is szuperhőst neveljenek, csakhogy egy őrült professzor felfigyel a lány kivételes képességére, mellyel valóra válthatja gonosz tervét. Az emberiséget a teljes káosz fenyegeti, és egyedül a Szupercsapat képes a professzort megállítani.
A színészi játék és az effektusok pocsékok, látszik rajtuk, hogy nem sok pénz állt a produkció rendelkezésére, a jelmezek pedig egyenesen szánalmasak; az alkotók minden bizonnyal abban reménykedtek, hogyha a FOX rábólint a sorozatra, akkor a pénzcsap is megnyílik. Tévedtek.
Mindannyiunk kedvenc vízimentője, Dévid Hatlábhossz 1998-ban Nick Furyként, vagyis a S.H.I.E.L.D. főnökeként égette magát egy olyan tévéfilmben, amely kőkomolyan a következő cselekménnyel operált: a nyugdíjas szuperügynököt visszarendelik szolgálatba, mert egy terrorista-csoport, a HYDRA egy halálos vírussal fenyegeti Manhattant, miközben 1 milliárd dolláros váltságdíjat követel.
Hasselhoff sosem volt jó színész, így ebben a filmben sem volt mit megcsillogtatnia, ellenben nevetséges, ahogy a betonkemény, szemkötős, szivarozó ügynököt megjeleníti, és olyan szigorúan néz, hogy attól még Steven Seagal is összecsinálná magát. Eredetileg ez is tévésorozatnak indult, de a FOX ismét jól döntött, amikor nem kért a projektből, látván a pilot színvonalát.
De hogy ne csak a Marvelt fikázzam, itt egy film, ami egy DC-s kiadványon alapul.
A Steel 1997-ben készült, főszereplője pedig az NBA-s kosárlabdázó Shaquille O'Neal. Steel egy viszonylag fiatal karakter, 1993-ban bukkant fel először egy Superman-történetben.
A magyar keresztségben a nem túl fantáziadús Acélzsaru címet kapott film John Henry Ironsról szól, aki azzal keresi a kenyerét, hogy fegyvereket tervez a hadseregnek (lényegében egy feka Tony Stark, csak annál jóval csóróbb, még kevésbé playboy). Amikor kidolgozza, hogyan lehet a katonákat békés úton semlegesíteni, és az ötletet senki sem veszi komolyan, abbahagyja a munkát. Ám amikor észreveszi, hogy az utcai harcokban a rivális bandák sikeresen alkalmazzák módszereit, összeszedi minden találékonyságát, hogy visszavágjon az őt ért sérelemért. Különleges páncélöltözéket tervez, és Steel néven lép színre.
A 17 milliós költségeknek csak kis hányadát volt képes a film visszatermelni, Amerikában alig 2 milliót hozott, ami derekas buktának számított már akkor is, bár mindez nem csoda, hiszen a főszereplőnek gyakorlatilag nem volt semmilyen színészi tapasztalata, a történet gyenge volt, egyedül a női főszereplő, Annabeth Gish kapott pozitív kritikákat.
Az ismertebb filmek között sem nehéz amúgy alacsony színvonalra lelni:
Marvel Comics:
DC Comics:
Egyéb:
 |
| Tank girl (nem sokan ismerték a képregényt) |
 |
| Dredd bíró (bár ez annyira nem rossz film, csak nem sok köze van a képregényhez) |
 |
| A szövetség (nézhető film, csak kissé túlvállalta magát, és nem tudta ezeket az elvárásokat rendesen teljesíteni) |
 |
| Barb Wire (elkövette azt a hibát, hogy komolyan akarta venni önmagát, de hát Pamela Anderson műmellei eleve lehetetlenné tették a próbálkozást) |
 |
| Spawn (a képregény is eléggé elborult, szóval nem csoda, ha nem lehetett belőle jó filmet készíteni) |
 |
| Wanted (egy film legfontosabb eleme továbbra is a forgatókönyv - ha az nincs, film sincs) |
.jpg) |
| Popeye (az a baj, hogy komolyan gondolták) |
 |
| A pap (Paul Bettany Kaptárja) |
