Joe egy könyvesboltban dolgozik, amikor egy nap besétál Beck, a csinos írópalánta. A férfi azonnal beleszeret a lányba, ám mielőtt egymáséi lehetnének, le kell építenie néhány kellemetlen alakot szíve választottjáról, hogy ezzel is őt segítse.
Azt hiszem, a 8. rész után kezdem el sejteni, miről szól a You; a mindenkori párkapcsolatokat vizsgálja, hogy mi vonz egymáshoz embereket, mi tartja össze, mi választja szét őket. De nem is csak a párkapcsolatokra korlátozódik mindez, hanem az akármilyen jellegű kapcsolatra, így a barátságra is.
Ezt oldja fel a kerettörténet és a dráma, ill. tartja fenn a feszültséget a pszichopata Joe-val. Jobban belegondolva, tulajdonképpen még Joe a legnormálisabb; ő a görbe tükör, aki a kendőzetlen valóságot látja és mutatja, de közben kételkedik magában, beismeri, ha téved vagy ha valamit rosszul csinál.
Érdekesség, hogy a néző már a legelső perctől kezdve tisztában van azzal, hogy Joe minimum stalker és talán gyilkos is, de közben erkölcsi értelemben mégis csak igaza van, így kvázi felmenti őt az ember, hiszen ő egy antihős, aki bár profi hazudozó, mégsem olyan aljas, mint pl. Benji vagy Peach, szándékai legalábbis igazolhatóak és tiszták - még ha módszerei nem is.
A színészek egész jók, bár Elizabeth Lail (Beck) szerintem állati idegesítő, viszont a kémia működik Penn Badgley, azaz Joe és őközte.
