Az ifjú orvos, Dr. Mortimer Granville elveszíti állását egy londoni kórházban, ám hamarosan új munkát talál: az elismert hisztéria-szakértő, Dr. Dalrymple asszisztense lesz. A kezelésre érkező hölgyek mind roppant elégedettek a terápiával, Mortimerre pedig rámosolyog a szerencse munkaadója kisebbik lányának elbűvölő képében, sőt arra is esély nyílik, hogy egyszer ő vigye tovább a praxist. Az idősebbik nővér szókimondó, harsány stílusa azonban megbonyolítja a dolgokat, ill. az a tény is, hogy a fiatalember keze egyre kevésbé bírja a tempót a rendelőben.
Nem egy térdcsapkodós, hahotázós fajta film, hiszen inkább szellemes angol humor jellemzi a cselekményt, de kifejezetten bájos, aranyos a maga egyszerűségében. Mert hogy egyszerűek a figurák, a történet és a konfliktus, na, meg a megoldás is, de közben olyan érdekes témákat érint, mint pl. a női egyenjogúság, a társadalmi egyenlőtlenségek, a tudományos fejlődés és a haladó gondolkodás, amiket a pajkos alapsztorin keresztül vetnek fel. Ne feledjük, 1880-ban járunk, amikor még szavazati joga sem volt a nőknek, a feminizmus pedig még éppen csak a szárnyait próbálgatta egy férfiak által uralt világban. Szórakoztatva mesél és oktat tehát Tanya Wexler rendezőnő, ez pedig igencsak lélekmelengető eredménnyel jár.
A színészek között megtalálható az ezúttal is remekelő Jonathan Pryce, Maggie Gyllenhaal, Rupert Everett, Hugh Dancy és a bájosan hamvas Felicity Jones.
Csúcs-pillanatok: Molly the Lolly, az olasz primadonna újra tud énekelni, és az első telefonszex. :D
