András Ferenc filmje klasszikus magyar krimi a 80-as évek elejéről, afféle modern, városi Robin Hood története, a kisember szembenállása az őt semmibevevő társadalommal és rendszerrel, a bosszú Zsigulin száguldó szocialista angyala, aki nem akart azzá válni, ami lett belőle, módszereit is lehet bírálni, ám erkölcsi értelemben mégis az ő pártján állunk.
Külön érdekesség, hogyan kezeli a cselekmény a központi motívumot, vagyis a bűnt, ami a korabeli - hivatalos - felfogás szerint nem is létezett Magyarországon. Ehhez képest András profi tolvajokat, ügyeskedőket (Bács Ferenc üzletember-figurája zseniális), kurvákat, egyszóval a szocialista társadalom legalját mutatja meg. El lehet képzelni, milyen újszerű volt ez a maga korában - nem is beszélve a megvalósításról, a fényképezésről, a vágásról és a zenehasználatról, na meg a legutolsó jelenetről, amit sok helyen nem is engedtek bemutatni.
Ragályi Elemér kamerája (ami néha tükröződik Simon taxijának ablakán) egészen friss stílust hozott, sok a kézből rögzített jelenet is.
Cserhalmi György szokás szerint remekel, sok ismert hazai színész tűnik fel kisebb szerepekben, és van egy "vendégsztár" is, mégpedig Perczel Zita, aki az 1930-as évek egyik mozicsillaga volt.
