Vadásztak már trollokra, volt troll határőrnő is, meg afféle emberi fenevad, de a zombifilmekbe is belekóstoltak, nekem személy szerint azonban a huldra története és persze a valaha készült egyik legjobb vámpírfilm tetszett leginkább.
Na, mindezekhez képest most a finnek villantottak egyet, mégpedig nem kevesebbel, mint a Mikulással, vagyis Joulupukkival, a mosolygós, öreg bácsival. Aki tulajdonképpen nem is az, akinek gondoljuk.
Korvatunturi egy hegy a finn-orosz határ közvetlen közelében. A környéken élő Pietari és haverja felfedezi, hogy az orosz oldalon különös munkálatok folynak. Amikor a fiú apjának rénszarvasait lemészárolják, a férfi, a fia és néhány barátjuk nyomozni kezd, ám az elhagyatott telepen csak egy óriási lyukat találnak. Nem sokkal később Pietari apjának farkasvermében egy ruhátlan, idős férfira bukkannak. Lassan összeáll a kép: volt valami a hegyben, amit a bányászok kiástak, és ehhez köze van a nem beszélő, de a fiúra baljósan reagáló öregembernek is.
A film nincs másfél órás, szóval én vártam (és néztem) volna valami elborultabbat annál, hogy tucatnyi, hosszú, fehér szakállas, pucér öregember rohan a finn téli éjszakában. Jó, ebben is van nem kevés abszurditás, de azért ha már annyit fokozták a feszültséget a Mikulás valódi kilétével, meg hogy kiféle-miféle a vén fószer a veremben, akkor jó lett volna némi plusz hentelés is, csak hát erre már nyilván nem futotta a költségvetésből (mert így is elmehetett a pénz a néhány CGI-jelenetre). Kár, mert a remek alapötletet sokkal jobban is ki lehetett volna dolgozni, és elvinni az egész sztorit egy még őrültebb irányba, ahol Joulupukki tényleg megbünteti a rosszul viselkedő nem csak gyerekeket, de felnőtteket is.
Amennyire csontfájdítóan ostobaság volt pl. a Náci zombik, annak vérességét és szatirikusságát nyugodtan lehetett volna nagyobb mértékben használni ebben a filmben, és akkor akár egy társadalomkritikus trash-kulttá is válhatott volna.
Így csak egy érdekes, de kissé felemást filmecske, ami azért
