Lehet azt mondani Michael Moore-ra, hogy idealista, naiv, még inkább, hogy demagóg, sőt egyesek akár le is kommunistázhatják. Ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy korunk egyik legegyedibb hangú dokumentumfilmeséről van szó, aki nem a hazája ellen beszél, hanem csak kimondja azokat a dolgokat, amik bizonyos körökben a "Nicht vor dem Kind", vagyis a "Ne a gyerek előtt" kategóriájába tartoznak. Mintha azzal, hogy valamiről nem beszélünk, a probléma is megszűnik.
Nem állítom, hogy a pasas zseni, de azért az sem véletlen, hogy több dokuja is megvan a gyűjteményemben. A 2015-ös Where to Invade Next számára is lesz hely.
