Legózni jó, ezt már korábban tisztáztam, ezért általában a Legós animációs filmek is jók, bár az is igaz, hogy a színvonal hullámzó. Akad olyan, ami kifejezetten a gyerekeket célozza, ezért egy felnőttnek szinte kínszenvedés végignézni, mások viszont éppen hogy az idősebb korosztály számára készülnek, amolyan paródiák, melyekben hemzsegnek a különféle filmekre és a populáris kultúrára utaló gegek. Nekem személy szerint a Star Wars - The Padawan Menace című Lego-film tetszett eddig a legjobban, itt, a Filmkockán viszont a Lego Batman: A film kapcsán írtam nemrég bejegyzést.
A 2014-es mozi A Lego-kaland címet viseli, és összességében ez mondható a legáltalánosabb, leguniverzálisabb történetű alkotásnak a dán játékgyár figuráit felvonultató mozgóképek sorában.
Emmett egy teljesen átlagos építőmunkás, aki tökéletesen meg van elégedve az életével: a tévében ugyanazt nézi, mint mindenki más, a rádióban ugyanazt a zenét hallgatja, mint mindenki más, ugyanazt eszi és issza, mint mindenki más. A derék Lego-férfiú megszokott hétköznapjai aztán fenekestül felfordulnak, amikor találkozik egy Csoda Kitty nevű tüneményes nővel, aki elmondja neki, hogy egy prófécia szerint ő a Különleges, a kiválasztott, aki arra hivatott, hogy az ellenállás élére állva megállítsa a titokzatos Kragle-t, ami pusztulással fenyegeti Legovilágot. A megváltó-szerepre abszolút alkalmatlan Emmettnek fel kell nőnie a feladathoz, és ebben támogatókra, de ellenfelekre is akad.
Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a sok Lego-film közül nem mindegyik alkalmas "felnőtt-fogyasztásra", és ebben az esetben is erről van szó, szóval ennek köszönhető, hogy sokan nem bírják végignézni, mivel annyira infantilis. Ám ez így van rendjén, ugyanis A Lego-kaland a gyerekkorú nézőket célozza, és nekik remek kikapcsolódást nyújthat, hiszen minden megvan benne, ami egy ilyenfajta "meséhez" kell (a mese szót szándékosan, az egyszerűség kedvéért használom; ez fejezi ki a legérthetőbben azt, amit ki akarok fejezni): szimpatikus, vicces főhős, mókás segítőtársak, egy gonoszságában is humoros ellenfél és annak hasonszőrű jobbkeze, látvány, akció, hepiend, és persze rengeteg poén. (Igaz, eme poénok java részét - szerintem - a gyerekek jó eséllyel nem értik meg, de annyi baj legyen, a film e nélkül is élvezetes lehet a számukra, a cselekmény követéséhez meg nem muszáj minden geg-forrást ismerni.)
Vannak persze szereplők, akik a kisebbek számára is ismerősek lehetnek, így például Batman, aki ezúttal is parodisztikus figura, de megjelennek karakterek a Star Wars világából is, ennélfogva ha egy gyerek látta valamelyik Lego Star Warst, akkor ismerőként tekinthet Landora, Hanra, Threepiora és Csubira. Számtalan kisebb-nagyobb, verbális és vizuális poén van ezekre a szereplőkre aggatva, ám ettől még a kétbalkezes, de azért őszintén helytállni próbáló főhős áll a cselekmény középpontjában.
Sok felnőtt nyilván (azon is) fanyalog (hozzáteszem: joggal), hogy a történet gyakorlatilag egy az egyben aMátrixot idézi (Trinitystül, Orákulumostul, Smith ügynököstül), de egy 5-10 éves kiskölyköt ez pont nem érdekli (hiszen jó eséllyel úgysem látta Wachowskiék trilógiáját), szóval ezúttal inkább fogadjuk el, hogy ez a film ilyen, és nyeljük le a felemás érzést, ami felmerülhet bennünk. (Más kérdés persze, hogy 15 évvel a bemutatója után mennyire poén ismét Mátrixos látványvilággal, trükkökkel - vagy akármivel - előhuzakodni ahelyett, hogy valami egyedi kitalálásával próbálkoztak volna az írók...)
Akad azért egy eléggé érdekes és váratlan dramaturgiai fordulat, mégpedig a "valódi világ" megjelenése; itt hangzik el a film tulajdonképpeni üzenete is (szerencsére nem túl szájbarágósan), ám valahol ez a bizonyos "lényeg" egyben önmaga ellentmondása is. Nem csak azért, mert kissé közhelyes (még ha igaz és megszívlelendő is), hanem mert hiába tanít arra, hogy mindannyian különlegesek vagyunk és kvázi ne álljunk be a sorba, de közben a film éppen annak a szórakoztatóiparnak a terméke, amely a globalizált tömeg- és gagyikultúrát csapja a nézők arcába nap mint nap - évtizedek óta.
Itt éreztem egy kicsi logikai bukfencet, de persze ettől még a mondanivaló alkalmas arra, hogy - megfelelő magyarázattal kísérve - a gyerekeket ne a birkanyáj felé terelje, ahol együtt bégetheti a nyájnótát a többiekkel.
Technikai szempontból nagyon érdekes alkotásról van szó, az animáció ugyanis CGI és hagyományos stop motion keveréke. Minden környezeti elem és fizikai szimuláció (füst, folyadékok stb.) Lego-darabokból épül fel, beleértve akár a lézersugarakat vagy a tenger vízét.
További különlegesség, hogy lényegében minden "Lego-dramaturgia" szerint épül fel, sőt maga az alapkonfliktus is (beleértve a Kragle-t) "Lego-szemszögből" kerül bemutatásra, mintha mi magunk is apró, sárga figurák lennénk, akként gondolkodnánk és éreznénk, cselekednénk.
A Lego lényege, az alkotás és a kreativitás is megjelenik, így a mozis formanyelvi eszközökkel együtt a végeredmény egy kedves, szórakoztató, vidám gyerekfilm, amit - némi türelemmel - a felnőttek is képesek végigülni.