Salam egy palesztin szappanoperában dolgozik leginkább lótifutiként, de héber nyelvtudása miatt a színészek helyes kiejtését is segíti. A véletlen úgy hozza, hogy író lesz belőle; a gond csak annyi, hogy a fiatalember nem tud írni. Egy jeruzsálemi átkelés alkalmával megismerkedik a katonai ellenőrzőpont parancsnokával, aki az elkobzott forgatókönyvet alaposan lehúzza, mondván, az teljesen életszerűtlen, majd úgy dönt, hogy feljavítja a cselekményt és a dialógokat, cserébe apró szívességeket kér Salamtól. A sorozat és annak története egyre izgalmasabbá válik, ám közeledik az utolsó rész, így el kell dönteni, mi történjen benne a két főszereplő, a palesztin kémnő és az izraeli ezredes között.

Nem kifejezetten térdcsapkodós, de azért kedves kis dramedy ez a palesztin-izraeli-luxemburgi koprodukció, amely díjat nyert Velencében, Torontóban és Haifában, esélyes az Európai Filmdíjra, továbbá a legjobb idegen nyelvű (ill. új nevén: Legjobb nemzetközi egész estés) film Oscarjára ezt a produkciót indította Luxemburg (a shortlistre végül nem jutott be, de azért a nevezés is szép).

Habár évezredek óta tart az ellenségeskedés, palesztin és izraeli részről is valószínűleg már elegük van ebből az embereknek, hiszen mindkét fél ugyanúgy szenved. Az ilyen filmek, mint ez, talán segíthetnek abban, hogy folytatódjék a párbeszéd és az együttműködés (bár remélhetőleg nem úgy, hogy az egyik fél diktál, a másik pedig végrehajtja az utasítást), ami végül valódi békét eredményezhet.

A főszereplő Kais Nashif a Mennyország most-ból, de feltűnik benne a Fauda egyik színésznője is.