Murad Ahmed Mumbay muszlim (!) gettójában él. Apja tanítása szerint az álmokat a realitáshoz kell kapcsolni, ám a fiatalember ezt éppen fordítva gondolja, és a különféle külföldi és hazai hip hop előadók példáján felbuzdulva ő is rapper karrierről álmodozik. Van is miből merítenie, hiszen a szegénynegyed utcái kifogyhatatlan ihletforrásnak bizonyulnak. Titkos barátnője és barátai segítségével Gully Boy néven dalokat ír és klipet forgat, idővel pedig a népszerűsége is nőni kezd, ahogy egyre többen ismerik meg a nevét. A családi, magánéleti és egzisztenciális nehézségek közepette Murad elhatározza, hogy elindul egy versenyen, melynek első díja egy közös fellépés egy indiai rapsztárral.
Gully Boy, azaz szabad fordításban: Utcagyerek. Nagyon is életszagú a film, bár a drámai hatás kedvéért biztosan nem tétlenkedtek a forgatókönyvírók.
Noha ez elsősorban indiai történet, ezért számukra mond többet, az alapsztori népeken és kultúrákon átívelő, ezért bárki számára érthető lehet, aki állt már valaha szemben a szüleivel és a saját társadalmával, annak elvárásaival és szokásaival, amik sajnos gyakran próbálják elnyomni a kiemelkedő tehetségeket félelemből, meg nem értésből, rosszindulatból, vagy mert csak.
Ahogy a nyugati filmekben megszokhattuk, természetesen az elnyomott főhős mindig győz, ha máshogy nem, erkölcsi síkon, így Murad is képes leküzdeni az eléje gördülő akadályokat, és megmutatja, hogy ha valamit igazán akar, senki nem állhat az útjába. Mindez szerencsére amerikai típusú szájbarágás és erőltetett giccs nélkül.
Annak is érdemes megnéznie ezt a filmet, aki csak kíváncsi a hindi hip hop világra és kiváló rapszámokat akar hallani.
