Félelmetes. Ez volt az első gondolatom a széria láttán. Haverom szerint "Hatásvadászat nélkül hideglel.", és ebben sincs sok túlzás, bár nyilván sok jelenetre ráerősítettek a dráma kedvéért, ám ez nem változtat azon a tényen, hogy mindaz, amit látunk, pontosan ebben vagy hasonló formában megtörtént, tehát nem a képzelet szüleménye. Ez és az apró autentikus részletek teszik igazán hátborzongatóvá a Chernobylt.
A szériában fontos hangsúlyt kap, hogy a tragédiát súlyosbította a helyi vezetés hozzá nem értése, a megfelelő felszerelés hiánya, ill. általában a Szovjetunió hierarchiájának és magának a rendszernek a sajátosságai, aminek szerves része volt a politikai alapon való helyezkedés, a bűnbakkeresés, a kozmetikázott propaganda, és az általános félelem, ami a rendszer fenntartásának egyik alapköve volt.
A színészek közül Stellan Skarsgård és Emily Watson a két fő húzónév, de Donald Sumpter is paráztat két epizód erejéig.
Az öt részből az első 3 az igazán megrázó (hú, az a kórház a sugárbetegségben haldoklókkal...), a negyedik és ötödik epizódnak viszont kevéssé a "direkt sokkolás" a célja, inkább a pszichológiai hatáskeltés, ami a legutolsó képkockáig megtalálható, pl. amikor látható annak a technikusnak az arcképe, akinek a holtteste mind a mai napig ott hever valahol a romok alatt.
Személy szerint kicsit szemforgatónak tartom, hogy épp azok az amerikaiak akarnak megint hazugságról és igazságról tanítani, akik maguk is bőven elkövettek és elsumákoltak hasonló eseteket, de ettől még egyetértek azokkal, akik szerint valamiféleképp kötelezővé kéne tenni ezt a sorozatot oktatási intézményekben. Így talán az eljövendő generációk (így is) tanulnak egy kis felelősséget és morált.
