És oké, hogy romantikus, de kiválóan működik, azzal együtt, hogy bizony szükség lesz néhány csomag zsepire, mire lefut a végefőcím, azonban ez mégsem az az amerikai túltolt nyál, hanem koreai nyál, még a giccshatár innenső oldalán maradó fajta, bár barátnőnk/élettársunk/feleségünk (jobb esetben velünk együtt) így is zokogva fog drukkolni azért, hogy a vak callcenteres lány és az árva mma-harcos fiú egymásra találjon.
A könnyáztatta felszín alatt egy ugyan nem eget rengető, de azért korrekt megváltástörténet is húzódik, hiszen kiderül - és végső soron ez nem spoiler -, hogy a fiú közvetve felelős a lány vakságáért, ezért elhatározza, hogy megszerzi a pénzt a létfontosságú szemműtétre. Ha úgy tetszik, a film az ő Canossa-járása, és itt most nem arról van szó, hogy ki kell érdemelnie a lány szerelmét (hiszen azt megkapja - és ez sem spoiler!), hanem önmagának kell megbocsátania, hogy méltó lehessen arra az ajándékra, amit kapott.
És ez az, amitől a film működik, hogy bár a drámát nyilvánvalóan eltúlozták a hatás kedvéért, de a végeredmény mégsem egy karfa-kaparós, rózsaszín nyáltenger lesz.
