Első gondolatom az volt Chloé Zhao második játékfilmje kapcsán, hogy a kínai (!) rendezőnő (!!) megalkotta a cowboy-trash műfaját (a white trash után szabadon), de ami még jobb, egy tipikus amerikai témáról mesélt olyan érzelmesen és elgondolkodtatóan, amire nem sok helyi kollégája képes. Milyen érdekes, hogy az egyik legismertebb, modern cowboy-filmet sem amerikai, hanem szintén kínai (tajvani) rendező készítette (Ang Lee - Brokeback Mountain).
A rodeós főszereplője Brady, aki súlyos balesete (megtaposta egy ló) után lábadozik. Koponyájába fémlapot ültettek, és hiába a gyógyulás, sérülése miatt nagy valószínűséggel soha többé nem ülhet nyeregbe.
Ahogy a fiatal férfi próbálja valahogy újra felépíteni az életét, kibontakozik egy sajátságos világ képe, ahol mindent az a bizonyos 8 másodperc határoz meg.
Csendesen csordogáló, személyes hangvételű alkotás A rodeós, ami tényleg nem csak azért unikális, mert egy külföldi nő rendezte, hanem mert külföldi nőként ennyire képes volt megérteni a cowboy-lelket, és azt az életérzést, ami sok amerikai férfi sajátja lehet, különösen az elmaradottabb vidékeken, ahol az oktatásból kihulló fiataloknak alig van kiugrási lehetőségük.
Egyesek szerint míg a szegény feketék számára a sport (leginkább a kosárlabda) az esély a kitörésre, addig a vidéki (Texas, Dél-Dakota, stb.) fehéreknek a rodeó. Mert egyszerűen nincs más. Akit pedig egyszer magával ragad, nem akar kiszállni, az életveszély ellenére sem. Mert itt tud valaki lenni. Önmaga. Szabad. Akár gazdag is. Ha tehetséges. Ha szerencséje van.
Érdekesség, hogy Brady apját a valódi rodeósból lett fiatal színész igazi édesapja, míg húgát a igazi testvére játssza, azt pedig különlegesen megrendítő látni, hogy a filmben feltűnik (önmagát alakítva) Lane Scott, bikarodeó-versenyző is, aki olyan súlyosan megsérült egy autóbalesetben, hogy agykárosodása miatt részben megbénult és elvesztette a beszédkészségét.
