Néhány éve nagy meglepetés volt A rajtütés című indonéz akciómozi, amely átszámítva alig 1 millió dollárból készült, ehhez képest majdnem a tízszeresét (!) profitálta, és bár gyanúsan hasonló sztorija volt, mint a Dreddnek, ez nem jelentett akadályt, hogy végigtarolja a világot. A nagy sikerre való tekintettel nemrég elkészült a folytatás, de egy harmadik rész is tervbe van véve, sőt egy remake-re is számítani lehet, elmondható tehát, hogy Gareth Evans író-rendező nagyon belenyúlt a tutiba. Ám ahogy az lenni szokott, ha egy recept az adott körülmények között beválik, az másodszorra már nem biztos, hogy ugyanúgy működni fog. Noha az eddigi visszajelzések hajlamosak szuperlatívuszokban beszélni A rajtaütés 2.-ről (az ausztrál plakátra pl. egyenesen azt írták, hogy "Minden idők legjobb akciófilmje"), az imdb-n meg 8,8 csillagon áll, a valóság közel sem ennyire rózsás.
Ami az első részben a remek hangulatot és drámai feszültséget adta, nevezetesen a lezárt toronyházban rekedt kommandósok harcát a kegyetlen gengszterekkel, az most teljesen eltűnt, helyette egy sokszereplős és sokhelyszínes, beépülős zsarus, maffiás alapsztori van, kicsit hasonló a hongkongi Szigorúan piszkos ügyekhez, néhol a Szemtől szembenhez, meg talán egynémely Scorseséhez. A lényeg, hogy a fedett zsaru egy idő után már nem tudja eldönteni, hogy rendőr-e még, vagy már ő maga is bűnöző. 2014-ben ez már közel sem eredeti ötlet, ráadásul ezzel épp az előzmény lényegét sikerült maximálisan kilúgozni. Ami azt illeti, szerintem nem is kellett volna folytatni az első filmet, mert az úgy volt kerek és jó, ahogy láttuk, abban a sztoriban nem volt több.
Evans mindenesetre másképp gondolta. A mostani történet arról szól, hogy az egykori kommandó túlélőjét, Ramát, beszervezik egy speciális különítménybe, amely a várost uraló szervezett bűnözői csoportokat hivatott felszámolni. Hogy a férfi biztonságban tudja a családját, belemegy a dologba, és Yuda álnéven börtönbe kerül, ahol megmenti az egyik nagyhatalmú gengszterfőnök fiának életét. A fiú, Uco, rendkívül nagyravágyó, és nem akar addig várni, amíg apja átadja neki a vezetést, ráadásul azzal sem ért egyet, ahogy az a szervezetet irányítja, és alárendeli magát más ázsiai bandáknak (pl. a japánoknak). Hamarosan véres bandaháború tör ki, amelyből Uco óhajt győztesként kikerülni, Rama pedig mindent megtesz azért, hogy élve megússza.
A költségvetés majdnem az ötszörösére nőtt, ami a legelsőtől a legutolsó képkockáig látszik, így tehát nem csak egyetlen helyszín van, hanem sok külső és belső, akad egy durva autósüldözés, feltűnik több ismert ázsiai színész is stb., szóval elmondható, hogy tényleg magasabb fordulatszámon pörög a film. Ez egyfelől jó, mert tökéletesen felnő pl. a hongkongi akciómozik szintjére, másrészről viszont rossz, hiszen a remek alapötlet, amitől az első rész annyira jól működött, most hiányzik; a címmel ellentétben semmiféle rajtütés nincsen, olyan értelemben legalábbis, ahogy az első filmben, biztosan. Ez egy közepesnek is mondható, már sokszor látott maffiatörténet, amit "mindössze" az emel ki az átlagból, hogy Indonéziában (tehát nem "megszokott" közegben) játszódik, és az amerikai mozikhoz képest jóval erőszakosabb és véresebb.
Egynek nem rossz A rajtaütés 2., de mint a legtöbb esetben, egy folytatáshoz nem elég csak annyi, hogy visszatérnek az első rész szereplői és több az akció.
