Fejhangon rikoltozó, bőrcuccos, kardos amazon, aki időnként elhajít egy acélfrizbit, lehenteli a fél ókort, és hála egy cserfes szöszivel kötött barátságnak, a leszbikus-szervezetek első számú példaképe. Bizony, ez nem más, mint Xena, az 1995 és 2001 között futó kultikus (?) tévésorozat címszereplője.
Mick Jackson nevét többen ismerhetik a mozibarátok közül, néhányan talán tudnak filmeket is mondani tőle, pl. az L.A. Story - Az őrült várost, a Több mint testőrt, esetleg a Tűzhányót. Az angol rendező azonban hollywoodi karrierjét megelőzően hazájában alkotott - többek között dokumentumfilmeket készített, melyek közül kiemelkedik egy 1984-es BBC-produkció, amely hiperrealista stílussal mutatja be, mi történne, ha két szuperhatalom, ez esetben az USA és a Szovjetunió, nukleáris támadást indítana egymás ellen.
Górcső alá vettem négy rövidfilmet, melyek közül három az ún. Bootleg Universe műhelyében készült, azaz ismert/kedvelt franchise-ok alapján, profi alkotók közreműködésével. Ez helyből meghatározza a színvonalat is, tehát nem holmi amatőrök filléres szárnypróbálgatásairól van szó, mert bár tisztelet a kivételnek, de a jó rajongói film elkészítéséhez alkalmasint nem árt némi szakmai tapasztalat, na meg tehetség.
Az 1990-es évek elején Sylvester Stallone vitathatatlanul karrierje csúcsán volt. Rambo, Rocky, Kobra, Tango és Cash... Még ha filmjei nem is ostromolták mindig a színvonal csúcsát, Arnold Schwarzenegger mellett ő volt AZ akciósztár, akit a fél világ imádott. Ököllel vagy fegyverrel, neki egyre ment, amikor összecsapott a rosszfiúkkal, és mivel mindig ő volt a hős, hát le is győzte őket egytől egyig. Innentől már tényleg csak lefelé vezetett az út, de mielőtt még a hullámvölgy kezdetét vette volna az amúgy nem annyira rossz Dredd bíróval, Sly még összedobott egy egész korrekt mozit az akciófilmek legismertebb producerével, Joel Silverrel, akiről elmondható az olyan szösszenetek alapján, mint pl. a 48 óra, a Kommandó, vagy éppen a Halálos fegyver-sorozat, hogy konyít kicsit a műfajhoz.