Az indiai filmekről a legtöbb embernek Bollywood jut eszébe, azon belül is a zenés-táncos-énekes szuperprodukciók, más esetben pedig a legelemibb fizikát is nélkülöző, nem ritkán harsány nevetésre ingerlő akciófilmek, ám igazán nem lehet azt mondani, hogy odaát, Hollywoodban nem találunk hasonlókat, szóval ebből a szempontból 1:1. Vannak viszont olyan indiai filmek is, melyek jóval komolyabban veszik magukat; ezek nem ritkán koprodukciók (pl. Gettómilliomos, Ezerízű szerelem), így aztán a nyugati ember számára is "fogyaszthatóbbak", ráadásul ennek köszönhető az is, hogy egyáltalán eljutnak európai, pláne amerikai forgalmazásra. A nevem Khan még a "komoly" alkotások között is speciális kategóriát képvisel, témája ugyanis kényes és évek óta fokozottan aktuális - nem csak Indiában, de az egész világon.
Perihelion
Perihelion, más néven perihélium, napközelség, vagyis az a csillagászati jelenség, amikor egy heliocentrikus pályán keringő égitest - például a Föld - a legközelebb jár a napjához. A tehetséges veszprémi fiatalokból álló Elekes Pictures legújabb filmje a Sopronban élő kortárs költő, Tarsoly Beke Tamás versein alapul, témája pedig mi más is lehetne, mint a szerelem.
Csillagok között
Az elmúlt években több olyan film került a mozikba (pl. A galaxis őrzői, Tűzgyűrű, Godzilla stb.), melyeket nagy hype övezett, a közönség borzasztó mód várta mindet, kasszasikernek is bizonyultak, díjakat nyertek, ám mindezek ellenére sem gondolom azt, hogy ezen produkciók maradéktalanul megérdemelték volna azt a nagy felhajtást, amit csaptak körülöttük.
Az annak idején szintén alaposan körbeajnározott Gravitáció kapcsán már említettem, hogy egy jó film VHS-en is jó, nem kell ahhoz IMAX 3D, ugyanakkor az is tény, hogy a lehengerlő látvány talán képes elfedni, de nem tudja pótolni a hibákat, hiányosságokat. Mint akármilyen látványfilmnél, a Csillagok közöttnél is fokozottan érvényes, hogy időt kell neki adni, és a mozi után (vagy helyett) valamilyen "otthoni" verzióban is megnézni, mert úgy garantáltan más lesz az élmény.
Rövidfilmek: Wolverine - This is normal
Két újabb rövidfilmet ajánlok a blog olvasóinak figyelmébe. Természetesen mindkettő megtekinthető magyar felirattal.
A hangok
Ryan Reynolds érdekes szerzet. Magas, jóképű, izmos, a nők odavannak érte, ezért aztán Hollywood igyekszik is beskatulyázni a kissé üresfejű, de jószívű bájgúnár szerepkörébe, ami ellen Reynolds csak ímmel-ámmal ellenkezik (nyilván neki is érkeznek a csekkek...), amikor viszont sikerül neki, kiderül, hogy tulajdonképpen jó színész, csak a) remekül titkolja, vagy b) nincs rá mindig szüksége. Felejtsük el pl. a Zöld Lámpást és az X-Men kezdetek: Farkast, mert ezek a legjobb esetben is csak közepes hulladékok, vegyük helyettük inkább az Élve eltemetve című filmet, amiben megmutatta, hogy jóval több van benne egy bugyinedvesítő mosolynál, persze ehhez nem ártott egy normális forgatókönyv és rendező sem. A hangok esetében felemás a helyzet; a történetben - legalább belemagyarázás szintjén - van némi értelem, Reynolds ismét jót alakít, a rendezésen viszont látszik, hogy még bőven van mit tanulnia Marjane Satrapinak az amerikai játékfilmekről.