Komoly baj van a világgal és a nyugati típusú civilizációval, ehhez nem fér kétség. Aggasztó méreteket öltött a környezetszennyezés, nő a közöny, a gondolkodás elfelszínesedik, a pénz vált a legfőbb úrrá, és egyre inkább az határozza meg a státuszt, hogy kinek milyen kütyü lapul a zsebében. Azon kívül, hogy az életünk legfontosabb szükségleteit többé-kevésbé ki tudja elégíteni, milyen előnnyel jár(t) az, hogy bonyolult társadalomba szerveződtünk és nagyvárosokban élünk? Ha alaposabban megnézzük, nem sokkal. Ha az embernek nincs pénze, élete sincs, nem tud ennivalót venni, nem tud hol lakni, nem tudja fenntartani magát, nem tudja élni az életét, boldog meg aztán végképp nem lehet.
Hasonló következtetésre jutott a francia színész-író-rendezőnő, Coline Serreau, aki 1996-ban fejtette ki mozgóképes véleményét arról, milyennek is kellene lennie egy szerinte ideális társadalomnak.

Groteszkbe hajló, jókora adag fekete humorral operáló, erősen társadalomkritikus szkeccsfilm Argentínából, melyben húzónévként feltűnik Ricardo Darín is, nem mellesleg pedig a 2015-ös Oscar-gálán a legjobb idegennyelvű film kategóriájában indult, és bár az aranyszobrocskát végül más kapta, hazájában csaknem az összes fontos díjat besöpörte, köztük az Argentin Filmakadémia elismeréseit, de a nagyvilág számos fesztiválján is tarolt.