Groteszkbe hajló, jókora adag fekete humorral operáló, erősen társadalomkritikus szkeccsfilm Argentínából, melyben húzónévként feltűnik Ricardo Darín is, nem mellesleg pedig a 2015-ös Oscar-gálán a legjobb idegennyelvű film kategóriájában indult, és bár az aranyszobrocskát végül más kapta, hazájában csaknem az összes fontos díjat besöpörte, köztük az Argentin Filmakadémia elismeréseit, de a nagyvilág számos fesztiválján is tarolt.
A történet:
Na, az éppenséggel nincs, hiszen szkeccsfilmről beszélünk, ezért aztán az egységes cselekmény is hiányzik, ehelyett rövid történetek elevenednek meg egymás után, melyekben egyetlen közös van: a szereplők mindegyike olyan helyzetbe kerül - rajta kívül álló okok miatt, vagy hirtelen elhatározás következtében - amikor saját kezébe kell vennie az dolgok irányítását, ezzel pedig olyan események láncolatát indítja el, melyek alapvetően befolyásolják az életét.
Meghökkentő mesék reloaded:
Egy repülőgép beszélgető utasai, akikről kiderül, hogy valamilyen módon mind kapcsolatban álltak egy Pasternak nevű emberrel, de mire rájönnek, miről van szó, már késő.
Egy pincérnő, aki a zuhogó esőben betérő vendégben fiatalkorának megkeserítójére ismer, a sötét múltú szakácsnő pedig patkánymérget ajánl neki a bosszúhoz.
Egy Audis ficsúr, aki a semmi közepén beszól egy másik sofőrnek az országúton, mire őrült párbaj alakul ki köztük.
Egy robbantási szakértő, aki lánya szülinapjára igyekszik, de elvontatják az autóját, a parkolócég ügyfélszolgálata pedig annyira kiakasztja, hogy végzetes lépésre szánja el magát.
A gazdag család sarja sportkocsijával elüt egy terhes nőt, de segítségnyújtás nélkül tovább hajt. Apja és annak ügyvédje próbálja menteni a menthetőt, ennek jegyében pedig rá akarják venni a gondnokot, hogy félmillió dollárért vállalja magára a baleset okozását.
Egy esküvőn az újdonsült feleség rájön, hogy a vendégek között ott ül férje korábbi szeretője, ezen pedig annyira kiborul, hogy eleinte nem tudja, mit tegyen, később azonban elhatározza, hogy pokollá fogja tenni a férfi életét, amíg az öngyilkosságot nem követ el, és így minden vagyonát ő örökli.
Megvalósítás, színészek és konklúzió:
Szép fényképezés, néhány érdekes beállítás (pl. csatornafedél alól, a réseken át), folyamatos, egységes tempó, és olyan morbidság jellemzi a film két óráját, amelyhez hasonlót például Quentin Tarantino szokott jobb pillanataiban művelni.
A mondanivaló mindegyik kis "példamese" esetében ugyanaz: éppen csak egy csepp választja el az embereket attól, hogy besokalljanak és leszámoljanak egymással, az életüket megnehezítő bürokráciával, elégtétel vegyenek minden sérelemért stb.
Az a bizonyos "egy patkószeg miatt"-vonulat is könnyen felfedezhető, különösen a robbantási szakértő történetében, amikor az autója elvontatása egész eseménylavinát indít el.
Mivel mindegyik epizódnak Damián Szifron volt az írója-rendezője, a stílus nem csapong, nincsenek jobb-rosszabb, unalmasabb-izgalmasabb részek, az "élmény" tehát végig ugyanazon a szinten halad. A színészek kivétel nélkül remekelnek, legyen szó a már említett Ricardo Darínról, akár a felénk kevésbé ismert szereplőkről.
Nagy adag feszültség lakozik az emberekben, és ez nem csak Argentínára igaz. Vajon mi kell még ahhoz, hogy a nép egyszerű gyermeke kirúgja maga alól a széket, és felkiáltson, hogy "Elég volt!"?
Az Eszeveszett mesék egyrészt tipikus, másrészt jópofa parabola napjaink abszurditására, ami az élet lényegében minden területén tapasztalható, ezért Damián Szifron alkotása egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.
