Ez az a film, melyről az emberek zömének az fog eszébe jutni, hogy emiatt ment tönkre Brad Pitt és Angelina Jolie házassága. Másoknak az, hogy tiszta Casablanca-koppintás. Megint másoknak pedig az, hogy ez a legkevésbé Robert Zemeckis-film, amit Robert Zemeckis rendezett. Alapvetően mindenkinek igaza lesz, és bár a produkció nem rossz, saját jogon nem túl maradandó alkotás.
A Ghost in the Shell univerzumát is elkapta a gépszíj; míg az első és (talán a) második film unikumnak számított a maga nemében, a sorozatok során egyre jobban jelentkezett a futószalag-effektus, így ma már inkább (erre is) termékként tekinthetünk, nem pedig egy különleges és egyedi alkotásra - ráadásul nyakunkon az élőszereplős film, amire bár az ég világon semmi szükség nem lenne, Hollywood annyira kifogyott mára az ötletekből, hogy mindent remake-el, rebootol meg adaptál. A japánok "válasza" egy újabb egész estés anime, ami nagyon olyan, mint az eddigiek, csak éppen ugyanezért nem is emelkedik ki a többi közül.
A Netflix továbbra is hasít, így már a harmadik, Marvel-képregényen alapuló sorozatot bocsátja útjára, melyet persze már előkészített egy korábbiban. Ez esetben az afroamerikai antihős, Luke Cage kalandjairól van szó, aki a Jessica Jones első szezonjában mutatkozott be. A széria nem kevésbé dögös, bár kevésbé képregényes, ehelyett a karakterábrázolásra és a mondanivalóra helyezi a hangsúlyt.
A nagy dobás dramatizált formában mutatta be a 2008-as gazdasági világválsághoz vezető utat és annak következményeit, Charles Ferguson viszont dokumentumfilmben dolgozta fel a témát, melyért teljesen megérdemelten kapott Oscar-díjat 2011-ben.