Az megvan, hogy Áder János, magyar köztársasági elnök akart lenni az ENSZ következő főtitkára? Ezért tolja már évek óta a környezetvédelmi pr-t, így talán már ő maga is elhitte, hogy esélye lehet elfoglalni Ban Ki-mun bársonyszékét. Hát, nem. A portugál António Guterrest fogják kinevezni, Áder pedig még a jelölésig sem jutott.

A környezetvédelem rendkívül fontos, sőt alapvető dolog, viszont nagyravágyó emberek gyakran tűzik lobogójukra, persze, nem mindig meggyőződésből, sokkal inkább a népszerűségük növelése, vagy a karrierjük érdekében.
Hogy Leonardo DiCaprioval mi a helyzet, nem tudom, bár az is igaz, hogy neki nincs szüksége további hírnév-növekedésre, mindenesetre a National Geographic-kel összefogva, két év alatt, egy igen éles hangvételű figyelmeztetést fogalmazott meg - csak kár, hogy jó eséllyel ennél tovább nem fog jutni a dolog, pláne most, hogy Donald Trumpot amerikai elnökké választották, aki többször is nyíltan hangot adott a globális felmelegedéssel szembeni szkepticizmusának. (Hogy tudatlanságból, vagy cinikus állathülyeségből, az rejtély.)

Nem is olyan rég emlékeztem meg a kopasz vagy ritkuló hajú filmesekről, így az az igazságos, ha azok számára is szentelek egy bejegyzést, akik velük ellentétben jóval komolyabb szőrzettel rendelkeznek.

Bruce Beresford rendező nevéhez olyan filmek fűződnek, mint pl. a Miss Daisy sofőrje, vagy a Láger az édenkertben. Idén nem kevesebbet sikerült elérnie, mint hogy előhozta Eddie Murphyből a színészt.