A történet:

A gonosz Juliana királynő és fia, Nekron meg akarja hódítani a világot, ezért pusztító gleccserfolyamot indítanak dél felé. Az előrenyomuló jég mindent elpusztít, az emberekkel pedig Nekron csatlósai végeznek.
A Tűz birodalmát bölcsen irányító Jarol király ultimátumot kap a megadásra, ám mialatt a követekkel tárgyal, elrabolják a lányát, Tigrát, akinek viszont sikerül megszöknie, az erdőben bolyongva pedig összetalálkozik egy Larn nevű harcossal, aki túlélte az északiak támadását.
Együtt indulnak útnak a hercegnő otthona felé, vándorlásukat pedig egy titokzatos, farkasmaszkot viselő férfi kíséri, aki bosszút esküdött Nekron ellen.

A harci bárdok

A figurák keveset beszélnek, személyiségük meglehetősen egyszerű (úgy is mondhatnám: kidolgozatlan), éppen csak annyira vannak kitalálva, hogy tudjuk, ki a "jó" és ki a "rossz". Motivációik is ennek megfelelőek, de hát ez a film nem is az árnyalt karakterábrázolásról szól, célszerű ezért úgy felfogni, mint egy animációs kísérletet, melyben a jófiúk válogatott fegyverekkel intézik el a rosszakat, a végén pedig a főgonosz is megkapja a jól megédemelt magáét.

A pozitív figurák szépek, a gonoszok pedig természetesen csúnyák, hogy ezzel is jelezzék az alkotók a "hovatartozásukat".
Ugyan most angolul láttam a filmet, de érdemes tudni, hogy készült hozzá magyar szinkron is, pl. Csankó Zoltán és Papp János hangjával, szóval aki inkább így nézné, van rá módja.

Egy komment szerint a Tűz és jég a "kreativitás eszenciájának magasfoka", ami finoman szólva is túlzó kijelentés, bár az tény, hogy a kivitelezésre egy rossz szót nem lehet mondani. Alighanem a megjegyzés írója is erre gondolt lelkesedésében, és bár nagyot akart mondani, elfeledkezett az igencsak közepes sztoriról és az egydimenziós karakterekről. Nyilván tetszettek neki Tigra lágyan hullámzó, animált keblei, csak hát ettől még nem lesz jó a film. Persze, rossz sem, éppen ezért