Istenek között: A két világ

2018. június 17. 12:27 - Kővári György Márió

Többek között azért kedvelem a dél-koreai filmeket, mert látványban és stílusban simán hozzák a hollywoodi szintet, de a történetek igen gyakran meg is haladják azt (általában nem nehéz, különösen az elmúlt években...).
 
Kim Yong-hwa két filmet is rendezett az elhunyt embereket a túlvilágra kalauzoló és ott különféle próbákra elkísérő őrzőkről, akik maguk is ugyanarra várnak, mint védenceik: reinkarnációra, amihez összesen 49 alkalommal kell eljátszaniuk a védelmező szerepét.
Legújabb, 48-ik "ügyfelük" egy tűzoltó, aki mentés közben veszítette életét. A túlvilágon az istenek ítélkeznek a férfiről, de ebben nem kis szerep jut fivérének és anyjának is.
 
MátrixBerlin fölött az égGettómilliomos, és persze sok-sok manga-stílus, ami nem is csoda, hiszen egy képregény képzi a film alapját. Némiképp hosszú, nyugodtan lemehetett volna 2 óra alá a játékidő, azonban komoly megakadások így sincsenek, a történet folyamatos. Figyelem! Zsebkendőből érdemes bekészíteni néhány csomaggal, mert szükség lesz rá!
 
A CGI az elmúlt 20 év hollywoodi kínálatát vonultatja fel (digitális tornádó, motion capture figurák, stb.) kiemelkedő minőségben. A színészek is jók, szóval kellemes, elgondolkodtató kikapcsolódás a film, különösen annak fényében, hogy tulajdonképpen egy buddhista tanmesét látunk.

 

Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

Időről időre

2018. június 10. 12:25 - Kővári György Márió

A 70-es évek Terminátora? Végül is... Nicholas Meyer egészen formabontó scifit tett le az asztalra ezzel a filmmel, aminek az alapötletére sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy hétköznapi lenne (James Cameron talán innen is inspirálódott).
 
H. G. Wells, a viktoriánus író és feltaláló megalkot egy gépet, amivel utazni lehet az időben, és amit rögtön el is lop a férfi barátja, akiről kiderül, hogy nem más, mint a rettegett Hasfelmetsző Jack. A gyilkos 1979-be szökik az őt üldöző rendőrség elől, Wells pedig utána megy, hogy megpróbálja visszavinni a saját idejébe. Eközben megismerkedik egy Amy Robbins nevű nővel, akiről hamarosan kiderül, hogy Jack is szemet vetett rá.
 
Kíváncsi vagyok, mit szólhattak a korabeli nézők ehhez a filmhez, ami túl a nyilvánvaló tudományos-fantasztikus elemeken még némi társadalomkritikát is tartalmaz.

Ekkor már túl voltunk a Star Treken és persze a Homályzónán, szóval akkora újdonság nem lehetett az időutazás témája, de ilyen formában nem biztos, hogy előfordult "nagy" filmekben. 

Én végig egységesnek éreztem a tempót, komolyabb üresjáratok sincsenek, Meyer végig fenn tudja tartani a figyelmet, képes feszültséget teremteni, és bár napjainkban sokkal feszesebb és gyorsabb film készülne (több akcióval nyilván), így is megállja a helyét.
 
Malcolm McDowell rutinosan parádés ebben a szerepben is, remekül hozza a modern világban csetlő-botló, de mégis elszánt figurát, David Warner (Jack) kiköpött szőke Javier Bardem, Mary Steenburgennek pedig jó lecke volt ez a megmártózás az időutazásban a Vissza a jövőbe 3-hoz.
Érdekesség, hogy a zenét Rózsa Mikós szerezte.
Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

Psychokinesis

2018. június 03. 12:24 - Kővári György Márió

Dél-Korea válasza az amerikai szuperhős-dömpingre? Végül is...

Egy átlagosan lúzer alak hirtelen telekinetikus képességekre tesz szert, ennek hatására pedig átgondolja az életét és megpróbál közelebb kerülni elhidegült lányához.
 
Sajnos, elég haloványra sikeredett a Netflix által támogatott produkció. Vannak felesleges, stílustörő (komikus) elemek, a karakterek egydimenziósak és kidolgozatlanok, a történet faék-egyszerűségű, viszont nyomokban tartalmaz mondanivalót és érzelmeket, szóval azért nem teljesen hulladék a film.
 
Az effektek legalább korrektek, de ennek ellenére kár ezért a moziért, mert lehetett volna belőle sokkal több is, pl. valamiféle "szuperhős-Oldboy", amennyiben az alkotók kellőképpen komolyan vették volna.
Szólj hozzá!
Címkék: Egynek jó

Tabula Rasa

2018. május 24. 12:23 - Kővári György Márió

Bizonyára sokan tudjátok, hogy nem kedvelem annyira a mainstream amerikai filmeket és sorozatokat, mert a rengeteg, ugyanarra a kaptafára készülő produkció szinte mind egyforma, én pedig mindig az újdonságot és eredetit keresem. A belga Tabula Rasa valami ilyesmi.
 
Az alapsztori egy anyáról szól, aki az autóbalesete óta amnéziában szenved, és miközben próbálja összerakni az emlékeinek mozaikdarabkáit, egy különös eltűnési ügyben is érintetté válik.
 
Thriller a javából, ami néha kísértet-horrornak tűnhet, de aztán jön egy csavar és kiderül, hogy senki nem az, akinek mondja magát és az sincs úgy, amiről addig azt gondoltuk, hogy az, ami.
 
A kilenc részen át építkező történet garantáltan a fotelbe szögezi a nézőket, akik a szereplőkkel egy időben haladnak előre a cselekményben. Kicsit talán lassan csordogálnak az események, viszont erős az atmoszférája és jók a színészek is.

Lám, Európában is gond nélkül össze lehet hozni egy ilyen szériát, nem kellenek hozzá öncélú, hatásvadász eszközök, és persze tucatnyi évad sem szükséges a feszültség és érdeklődés fenntartásához.

Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

Örök tél

2018. április 15. 12:21 - Kővári György Márió

Folytatódik a Szász Attila, rendező és Köbli Norbert, forgatókönyvíró által néhány éve elindított... mi is? Magyar "neorealista-újhullám", nevezhetjük így?

A berni követFélvilágSzürke senkik. Ezen produkciók kiléptek a szokásos gagyi magyar film keretei közül, és friss, modern, nyugati stílust vegyítettek a hazai történetekkel, a végeredmény pedig önmagáért beszél. Nem remekművek, de az átlagoshoz képest feltétlenül kiemelkedőek, mert van hangulatuk, átgondoltak, a lehetőségekhez képest profik, van mondanivalójuk, stb. 

Az Örök tél sem kivétel. Személy szerint ennyire nyomasztó atmoszférájú magyar filmet talán még soha nem is láttam, és ahhoz sem kell professzornak lenni, hogy felismerjük a gulág-szálon keresztül bemutatott kisember vs. politikai hatalom témáját, épp ezért meglepő, hogy az MTVA-ban le merték adni ezt a filmet, hiszen minden további nélkül párhuzamot lehet vonni napjaink egypártrendszere és a filmben látottak között.
 
Dicséretet érdemel a színészi játék (főleg persze Gera Marina), de Szásznak külön kalapemelés is jár azért, hogy Csányi Sándorból képes volt előhozni a színészt (ahogy a film végén zokog, az egészen megrendítő).
 
Komolyan, inkább ezt kellett volna küldeni az Oscar-díjért, nem a Testről és lélekrőlt. Valószínűleg ez sem nyert volna, de legalább alkalmasabb alkotás került volna a jelöltek közé.
Az utóbbi idők egyik legjobb magyar filmje az Örök tél.
Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott
süti beállítások módosítása