Fauda (2. szezon)

2018. július 18. 12:58 - Kővári György Márió

Hasonlóan az elsőhöz, az izraeli Fauda (arabul káosz) második szezonja is pazarul sikerült.
 
Doron Kavillio és társai továbbra is a Gázai övezetben harcolnak, amikor felbukkan egy renegát terrorista, aki Al Makdassinak nevezi magát. A férfi bosszút akar állni apjáért, akivel annak idején Doron végzett, a Hamászt gyengének tartja, ezért pedig akár az Iszlám Állammal is hajlandó szövetkezni.
 
Politikai akcióthriller a javából, vagyis nyomasztó hangulat és hiperrealista stílus a jellemző erre az évadra is.

A "legfőbb" szereplő Doron, de társai - Nurit, Steve, Naor, Gabi Ayub, stb. - is kiemelt hangsúlyt kapnak, és persze a történet továbbra is igyekszik mindkét oldalt egyformán bemutatni, így a zsidó mellett a palesztin karakterek is ugyanolyan fontosakká válnak, így engedve relatíve objektív bepillantást a Közel-kelet leginkább izzó puskaporos hordójába.

Az alkotók szándéka volt bemutatni az izraeli-palesztin konfliktus legjellemzőbb aspektusait, ugyanakkor számomra nem kétséges, hogy az is céljuk lehetett, hogy elítéljék a már évezredek óta fennálló, vérben gázoló, de alapvetően sehová sem tartó ellenségeskedésben megnyomorodó emberi lélek mélységeit.
Szólj hozzá!

Az igazság ösvényei

2018. július 15. 12:56 - Kővári György Márió

Nemrég látott napvilágot a hír, miszerint megtalálták Stanley Kubrick egy eltűnt/elfeledett forgatókönyvét, ennek apropóján jött az ötlet, hogy megnézzem egy korai filmjét, amit talán elhomályosít a 2001, a Lolita, a Mechanikus narancs, vagy a Ragyogás hírneve.

A dicsőség ösvényei 1957-ben készült, vagyis a kubricki klasszikusok előtt, ám már itt is megfigyelhetők a rendezőre jellemző különleges vizuális megoldások, és persze a történet többrétegűsége.
 
Noha háborús filmet látunk (konkrétan az első világháború egyik francia egységében történnek az események), a történet nem a háborúról szól, hanem az igazságkeresésről és becsületről, stb.
 
Realista ábrázolásmód, kevés zene, kiváló fényképezés jellemzi a filmet, na és persze - még a Spartacus előtt - Kirk Douglas, aki az igazság és tisztesség nevében szembeszáll a pökhendi tekintélyelvűséggel.
Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

Római vakáció

2018. július 09. 12:55 - Kővári György Márió

Nemrég egy videót kerestem a neten, amikor szembejött velem a Római vakáció. Gondoltam, úgysem láttam még, romkom-klasszikus, ráadásul Audrey Hepburnt eleve imádom, szóval leszedtem.

Nem egy térdcsapkodós vígjáték, de rendkívül kedves, kissé talán naiv, de igazi randifilm, ami 65 év távlatából is "működik", ill. élvezhető. Érdekesség, hogy a néző kvázi jogosan ítélheti el a Gregory Peck által játszott újságírót, hogy csak kihasználja az inkognitóban lévő Ann hercegnőt, ám ne feledjük el, hogy a lány sem árulja el, valójában kicsoda.
 
Amúgy meg a dramaturgia ezen alapvetése végig képes fenntartani a feszültséget, a kémia is kiváló a két színész között, Audrey Hepburn pedig már itt, karrierje elején is annyi tehetséget, eleganciát és bájt mutatott föl, ami nem sok színésznőről mondható el. Róma meg hát... az Róma. :)
 
Spoiler! Hagyományos értelemben nincsen happy end, ám mégis megkönnyezhető az, hogy Joe és Ann annyira megszereti a másikat, hogy képesek elengedni egymást.
Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

A szicíliaiak klánja

2018. július 08. 12:55 - Kővári György Márió

1969 óta ugyan sok év telt el, de még mindig a francia bűnügyi filmek egyik állócsillaga A szicíliaiak klánja. Ez nem feltétlenül a pergő történet miatt van, bár izgalommal azért így is bőven szolgál, de inkább a parádés színészgárda érdeme. Alain Delon, Lino Ventura és Jean Gabin az európai mozi nagyágyúi voltak, és még ma is bajosan találni olyan színészt, aki hozzájuk mérhető kúlságban, tehetségben és karizmában.
 
Kicsit ugyan hosszú a film (két órás) és ahhoz képest sok mindenről próbál szólni, azért a bűn és bűnhődés, a tolvajbecsület, a család fontossága így is megfelelőképp kerül kidolgozásra, bár akkora katartikus élménnyel nem jár.
 
Mai szemmel sok mindenbe bele lehet kötni (pl. a repülőgép, ami gond nélkül átrepül New York felett) vagy meg lehet mosolyogni (pl. a hosszas várakozás egy telefonvonalra), érdekes Delont negatív szerepben látni, és persze ne feledkezzünk meg Ennio Morricone édesbús zenei főtémájáról sem.
Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

A dolog

2018. július 07. 12:53 - Kővári György Márió

Kissé eljárt ugyan az idő John Carpenter klasszikusa felett, de azért még mindig üt, bár már nem akkorát, mint 1982-ben.
 
A film nyitójelenete a kutyát üldöző helikopterrel továbbra is zseniális, csakúgy, mint a trükkök. Kurt Russel kisujjából rázza ki MacReady - valljuk be - egydimenziós karakterét, de hát ez a produkció nem is a szereplőiről szól, hanem az alapvető bizalomról az emberek között, amit egyik pillanatról a másikra képes bármi megmérgezni, avagy senki nem az, akinek látszik, és nyomás alatt megmutatkozik az ember valódi természete, ill. egy csoport dinamikája.
 
Mai szemmel ugyan picikét lassú, de azért végig feszültséggel teli a cselekmény, Dean Cundey fényképezése tanítani való, Ennio Morricone minimálban nyomott szintis aláfestése pedig ugyanolyan nyomasztó, mint közel 40 éve.
Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott
süti beállítások módosítása