Nemrég látott napvilágot a hír, miszerint megtalálták Stanley Kubrick egy eltűnt/elfeledett forgatókönyvét, ennek apropóján jött az ötlet, hogy megnézzem egy korai filmjét, amit talán elhomályosít a 2001, a Lolita, a Mechanikus narancs, vagy a Ragyogás hírneve.
A dicsőség ösvényei 1957-ben készült, vagyis a kubricki klasszikusok előtt, ám már itt is megfigyelhetők a rendezőre jellemző különleges vizuális megoldások, és persze a történet többrétegűsége.
Noha háborús filmet látunk (konkrétan az első világháború egyik francia egységében történnek az események), a történet nem a háborúról szól, hanem az igazságkeresésről és becsületről, stb.
Realista ábrázolásmód, kevés zene, kiváló fényképezés jellemzi a filmet, na és persze - még a Spartacus előtt - Kirk Douglas, aki az igazság és tisztesség nevében szembeszáll a pökhendi tekintélyelvűséggel.
