A férfi mögött

2019. március 25. 13:51 - Kővári György Márió

Nagy kár, hogy ez lett a magyar címe ennek a filmnek (A férfi mögött), hiszen az eredeti - The Wife, A feleség - sokkal kifejezőbb, pontosabban: nem ennyire szájbarágós; akinek pedig nem csak azért van a feje, hogy a haját tartsa, magától is rájön, mi Björn Runge rendezésének központi gondolata.

Minden sikeres férfi mögött egy nő áll, ám ez a film nem csak erről szól, hanem A NŐ-ről, az archetípusról, aki mindig alárendeli magát a férfiközpontú társadalomnak, az ő férfijának, aki lehet a férje, a fia, a bátyja, stb.; a lényeg, hogy egy nő sosem kap egyenlő bánásmódot, fizetést, stb., ahogy pedig megérdemelné. Mert ő "csak" a "gyengébbik nem".
Nem számít, hogy irodalmi munkásságot elismerő Nobel-díjról van szó, ahogy e mozi sztorijában, de beszélhetünk a NASA-tudós Margaret Hamiltonról is, akinek elévülhetetlen érdemei voltak az Apollo-programban, és még annyi más nőről, akiről senki nem hallott. Csak mert nem férfiak. Sokat mondó tény, hogy a Nobel-díjat 120 év alatt majdnem ezer (935) személy kapta meg, ebből pedig csupán 52 nő. Tessék kicsit elgondolkodni ezen.

Glenn Close és Jonathan Pryce párosa csodálatosan működik együtt, apró rezdülésektől a harsány kitörésekig a színészi spektrum minden pontját átjárja az alakításuk. Az elmúlt évekből kb. csak Jean-Louis Trintignant és Emmanuelle Riva jut eszembe, akik elérték ezt a magas szintet a Szerelem című filmben.
Nagy kérdés, hogy Glenn Close már megint nem kapott Oscart, habár játéka vitán felül zseniális, nála ez a szint a megszokott. Megérdemelte volna a szobrot, de nyilván más szempontok is érvényesültek a zsűrizésnél, ami felülírhatott egy simán csak káprázatos előadást.
Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

Bird Box / Madarak a dobozban

2019. március 17. 13:49 - Kővári György Márió

Amennyire jó a Netflix saját gyártású tévésorozatokban (és azok elkaszálásában...), annyira gyenge játékfilmekben. Nyilván vannak kivételek, nem láttam mindet, de amit igen, azok közül egyik sem volt kiemelkedő, legjobb esetben is csak erős közepesre sikerült (pl. Beasts of No Nation), vagy kifejezetten hitványra (pl. Spectral). A Bird Box valahol a kettő között van.

A világon különös jelenség söpör végig: az emberek valaminek a látványára megőrülnek, azután végeznek magukkal. A túlélők kis csoportokba tömörülve, bekötött szemekkel próbálják elkerülni a láthatatlan borzalmat. Malorie, a várandós nő is bekerül egy ilyen közösségbe, majd évekkel később, immár két gyerekkel próbál csónakon egy biztonságosnak mondott helyre eljutni.

Hát, ez a film nem jó. Nem is rossz, legalábis úgy nem, hogy az ember lekapcsolná, viszont aki bárminemű újdonságot, eredetiséget, izgalmat és érdekességet keres, az nem ebben fogja megtalálni. Teljesen átlagos, sablonos, közhelyes menekülő/túlélő thriller egy láthatatlan ellenféllel (amiről a végén sem tudjuk meg, micsoda, hogy került ide, miért csinálja, amit csinál, stb.), tizenkettő egy tucat, és Hollywood már évtizedek óta süti el ugyanezt a sztorit, ugyanazokkal az egydimenziós figurákkal.
A szerény költségvetés (20 millió dollár) is alaposan rányomja a bélyegét a produkcióra, nincsenek látványos jelenetek, nyilván a híres színészek és húzónevek (Sandra Bullock, John Malkovich) se szívességből írtak alá, így a büdzsé nagyobbik hányadát valószínűleg a promó és a gázsik vihették el.

Sajnos, Sandra Bullock öregszik, pontosabban, nem akarja vállalni (vagy nem hagyják neki), hogy már 54 éves, így az arca gyakorlatilag egy merev maszkká vált a botoxtól, amin csak elvétve lehet mimikát felfedezni. Alakítása ráadásul tök enervált és vérszegény, rutinból lenyomja, oszt jónapot.

Komolyabb anyagi háttérrel és egy ügyesebb rendező kezében még ez a közepes alapanyag is nagyobbat tudott volna szólni, hovatovább mozikba is eljuthatott volna.
Szólj hozzá!
Címkék: Egynek jó

Love, Death & Robots

2019. március 17. 13:47 - Kővári György Márió

David Fincher aktív felügyelete mellett készül ez a hosszabb-rövidebb epizódokból álló rajzfilmsorozat. Határozottan kijelenthető, hogy a 9,1 csillagos értékelés abszolút indokolatlan, noha ahhoz kétség nem fér, hogy a történetek között akadnak elgondolkodtatóak és érdekesek, és nagyon látványosak a különféle animációs technikák is, melyek a Disney-féle hagyományos(nak tűnő) stílustól egészen a fotorealisztikus 3d motion capture-ig terjednek.
 
A gond csak az, hogy e külsőségek nem képesek elfedni azt a tényt, hogy a Netflix által készített széria tocsog az öncélú erőszakban, halálban, vérben, pusztulásban és szexben. Valamilyen formában mindegyik részben jelen van ezek közül valamelyik (vagy mindegyik), amit én személy szerint sajnálok, mert meggyőződésem, hogy ezek nélkül is lehet jó történetet kitalálni, pontosabban: nem szükségesek ezek ahhoz, hogy egy sztori jó legyen.

Leginkább tetsző epizód a Good Hunting című, ami a Disney-t ötvözi a steampunkkal.

Szólj hozzá!
Címkék: Egynek jó

Lány

2019. március 16. 13:46 - Kővári György Márió

Kismillió film készült már a melegekről, de az egyéb szexuális kisebbségek valahogy nem kapnak akkora hangsúlyt a filmekben, amennyire a társadalomban jelen vannak. Jó, nyilván mindenhez idő kell, és ha mainstream amerikai mozikban nem is nagyon bukkannak fel, attól még máshol igen. Ilyen volt például az argentin-spanyol-francia XXY 2007-ben, és ilyen a 2018-as belga Lány is.

Lara 16 éves kamasz, aki apjával és öccsével él. Minden álma, hogy sikeres balerina legyen, be is jut egy neves intézetbe, ahol keményen dolgozik, arról azonban apján és orvosain kívül szinte senki nem tud, hogy a fiatal lány transznemű, vagyis fiúnak született, de nőként azonosítja önmagát. Hormonkezelésen vesz részt, hamarosan nemváltó műtét vár rá, ám a balett megerőltető világa az ellen dolgozik, hogy elég erős legyen a teste ahhoz, hogy kibírja az operációt.

Visszafogott, lassú tempójú, de hangulatos, dokumentarista stílusú filmet rendezett Lukas Dhont, amiben tulajdonképpen nincsen semmi kiemelkedő - legalábbis olyan értelemben, mint egy hollywoodi produkcióban. Itt nincsenek kiemelkedő drámai csúcspontok (oké, egy akad, amihez férfiként kell némi lelkierő), sem nagyjelenetek, a néző nem azért van, hogy katarzist éljen át. Ő itt csak megfigyelő, aki betekintést nyer egy különleges ember legbelső érzéseibe.
 
Hogyan éli meg valaki azt, hogy nem abban a testben él, amiben kéne, amikor az egész lénye, a legalapvetőbb identitása kérdőjeleződik meg? Hogyan viszonyul önmagához és a világhoz, ráadásul mindezt tinédzserként, amikor az élet amúgy is egy merő káosz?
 
Ezek a gondolatok a Lány legerősebb tulajdonságai, amihez jól illik a címszereplő Victor (!) Polster eszköztelen, amatőr játéka, ill. ebből is látszik, milyen jó színészvezető volt a rendező.
Szólj hozzá!
Címkék: Ajánlott

Határeset

2019. március 13. 13:42 - Kővári György Márió

Kedvelem a skandináv filmeket, láttam már néhány érdekes, sőt kifejezetten jó dán, norvég vagy svéd alkotást, a gyűjteményemben is van legalább egy, így a szerelmes trollokról szóló mozi is felkeltette az érdeklődésemet, főleg az után, hogy megtudtam: ezt is az Engedj be! írója jegyzi.

A megnézés után felemásak az érzéseim. Kétségkívül megvan a hangulata, sok az érdekes momentum, pl. ötletesen kitalálták a troll-figurákat, kiválóak a maszkok, még valamiféle mondanivaló is felsejlik a háttérben, de mintha túl sokat akarna markolni, ráadásul az igazán tragikus emberi mélység, ami megvolt az Engedj be!-ben, ebből szerintem hiányzik, ill. nem is áll össze annyira szerves egésszé, mint a gyerekvámpír története.

Talán kicsit ülepednie kell még az élménynek, de az is lehet, hogy Ali Abbasi egyszerűen csak nem olyan jó rendező, mint Tomas Alfredson, ezért hát ez a film nem csupán címében Határeset.
Szólj hozzá!
Címkék: Egynek jó
süti beállítások módosítása