Pókember - Irány a Pókverzum!

2019. március 10. 13:39 - Kővári György Márió

A legelső képregény, amit életemben vettem, egy Pókember volt, 1989 májusában. Sokáig ő volt a kedvenc képregényfigurám; hosszú éveken át minden hónapban megvettem, plusz a különszámokat is. Sajnos, az a Pókember, akit megszerettem, ma már nem létezik, ugyanis a Marvel több-kevesebb sikerrel próbálta modernizálni, megújítani a figurát, és bár ezek a történetszálak magyarul nem jelentek meg, időközben felnőttem, lassan elengedtem a karaktert, a képregényfogyasztási szokásaim is megváltoztak.

Pókemberrel legközelebb a Sam Raimi-féle filmekben találkoztam ismét, aztán az Andrew Garfield címszereplésével készült mozikban, majd az Amerika kapitány - Polgárháborúban, legutóbb pedig az Oscarral jutalmazott animációs produkcióban. Elmondhatom, hogy egyik sem tudott magával ragadni, így azt hiszem, ha "igazi" Pókemberre "vágyom", inkább előveszem és nosztalgiázva olvasgatom a régi képregényeimet.

Ez az egész estés rajzfilm sem váltja meg a világot, bár felsorolja a kötelező Pókemberes sablonokat, sőt még újra is értelmezi, kifigurázza azokat, de ezzel együtt semmi olyat nem mutat, amit máshol, másképp valahogy már ne láttunk volna. A látvány kétségtelenül ott van, kb. így kellene kinéznie bármilyen Pókember-mozinak, baromi jól néz ki a képregényes hatású, 3D-s rajzolt világ, de ahogy lenni szokott, a történet a leggyengébb láncszem, a rosszfiúk pedig papírmasék maradnak, bár igaz, nem ők a főszereplők, hanem Miles Morales, aki a Vezér ármánykodásai következtében összeakad egy csapat alternatív Pókemberrel, és miközben felfedezi a saját erejét, meg kell akadályoznia, hogy Wilson Fisk elpusztítsa egész New Yorkot.

Látványos film, híres színészek (pl. Nicolas Cage, Liev Schreiber) szinkronizálnak, az Oscar-díj is rendben van, megérdemelte, bár ha csak a sztorit jutalmazzák, lényegesen jobb helyre került volna a díj a Mirai - Lány a jövőből alkotóinál. Én meg inkább maradok a képregényeimnél...

Szólj hozzá!

Címkék: Egynek jó

Elpusztíthatatlanok

2019. március 09. 12:23 - Kővári György Márió

Szombat délelőtt láttam egy Fb-csoportban egy bejegyzést erről a filmről, így hirtelen ötlettől vezérelve eldöntöttem, hogy megnézem. Hát... dönthettem volna másképp is.

Nem arról van szó, hogy John Carpenter B-kat klasszikusa nézhetetlenül rossz lenne. Ez egy kisköltségvetésű mozi, annak megfelelő trükkökkel; ha ezt elfogadjuk, akkor végig lehet ülni. Még azt is meg lehet neki bocsátani, hogy a főszereplő ex-pankrátor, Roddy Piper annyira sem tud színészkedni, mint egy szabadnapos hintaló. Ez is előfordul, oké.

Valami véletlen folytán valamiféle értelem és mondanivaló szikrája is megcsillan, bár igencsak óvodás és didaktikus mód szájbarágósan, de nyilván az volt a cél, hogy felrázzák a 80-as évek amerikai közönségét, hogy kapjanak már kicsit a dauerolt fejükhöz, hisz' nyakukon a globális felmelegedés, gondolkodás nélkül fogyaszt mindenki, mintha nem lenne holnap (aztán ugyanez a társadalom egy generációval később elnökké választja Trumpot...), de valami mégis mellément, mert a felemás tempójú és kidolgozatlan cselekmény nem áll össze ütős eleggyé. A lehetőség megvolt rá, csak nem a mérsékelten tehetséges Carpenternek kellett volna filmre vinni ezt a sztorit.

Az idő mindent megszépít, így trash-csemegének még elmegy, de amúgy inkább a szép reményű, felejthető mozik sorát gyarapítja.

Szólj hozzá!

Címkék: Egynek jó

Kiéhezettek

2019. március 02. 12:22 - Kővári György Márió

Általában nem szeretem a zombifilmeket, mert az esetek zömében nem többek üres hentelésnél, és igen ritka az, ahol a zombiság meg a történet nem csak arra van, hogy 1,5-2 órára kielégítse a vérre és pusztításra vágyó közönség alantas ösztöneit.

Persze, megértem, hogy az átlagember szórakozni és kikapcsolódni óhajt a pénzéért, amit a filmipar hűségesen ki is szolgál, de közben számos példa létezik arra, hogy igenis lehet egy film ennél több, igényesebb - akár egy zombimozi is.
Az angol Kiéhezettek ilyen, bár épp az intelligenciája és a visszafogott erőszakossága miatt vélekedhetnének sokan úgy, hogy nem jó film.

Tény, hogy nem túl mozgalmas produkció, kevés az akciójelenet, annál több a szövegelés, és sokkal fontosabbak a szereplők közötti viszonyok, mint az, hogy húsra éhes vademberek rohangálnak mindenfelé, de épp ettől lesz kivételes a film, mert nem a megszokottat adja, hanem valami mást, valami többet, ami képes elgondolkodtatni a nézőket - márpedig napjaink szórakoztatóiparában ez igencsak ritkaság, hiszen gondolkodni - sem közben, pláne utólag - senki nem akar, csak azonnali és felszínes szellemi-vizuális kielégülést.

Szólj hozzá!

Címkék: Ajánlott

The Orville

2019. február 26. 12:20 - Kővári György Márió

Bevallom, nem követem Seth MacFarlane munkásságát, így pl. sem a Family Guyt, sem a mozifilmjeit nem láttam (jó, a Tedet, amit írt, igen), szóval nagyjából elkönyveltem a pasast egy közepesen infantilis idiótának. Ugyanez az előítélet dolgozott bennem akkor is, amikor először hallottam a The Orville című projektjéről, amit nemes egyszerűséggel Star Trek-blaszfémiának gondoltam. Végül nemrég két trekker haverom ajánlotta a figyelmembe a sorozatot... ami annak rendje és módja szerint beszippantott.

Először is, a The Orville "startrekebb" pl. a vadonatúj - és egyelőre még eléggé útkereső - Discoverynél, noha hivatalosan nem tartozik a ST-világhoz, mégis, a külsőségek, a karakterek, a történet, a háttér, és gyakorlatilag minden azzá teszi. Másodszor, és ez a legmeglepőbb számomra, MacFarlane szériája lényegesen intelligensebb és szellemesebb, mint gondoltam volna. Az író-producer kellő alázattal és hozzáértéssel nyúlt - ha papíron nem is - Gene Roddenberry örökségéhez, és valami olyasmivé formálta, ami tulajdonképpen minden Star Trek-sorozatból hiányzik: ez pedig a játékosság.
Az Orville úgy tud komoly maradni, hogy közben mégsem nyel karót, de közben a drámaiságot is képes enyhíteni, feloldani az okos szellemességével. Kb. mint az Avatár - Az utolsó léghajlító poénjai esetében.

Nyilván a Star Trek nélkül ez a produkció nem volna képes megállni a lábán, hiszen kimondatlanul is abból merít ihletet, azt parodizálja finoman, így viszont nincs szüksége univerzumépítésre, hiszen az már több mint 50 éve létezik.

Remélem, megmarad ez a színvonal a második évadra is. (Update: megmarad)

Szólj hozzá!

Címkék: Ajánlott

Mirai - Lány a jövőből

2019. február 25. 12:19 - Kővári György Márió

Rég volt már 2003, amikor egy anime (Chihiro Szellemországban) Oscart nyerhetett, és bár idén is akadt jelölt, "nyilvánvaló" volt, hogy nem győzhet egy ízig-vérig amerikai, ráadásul szuperhősös produkcióval szemben. Az aranyszobor így landolt a Pókember: Irány a Pókverzum! alkotóinak kezében, míg a Mirai - Lány a jövőből "csak" egy kiváló film, aminek nincsen szüksége amerikai díjakra azért, hogy jó legyen.

Nem is emlékszem rá, láttam-e valaha filmet (pláne animét) arról, milyen érzés kisgyereknek lenni egy családban, ahol apa és anya is elfoglalt, ráadásul még egy kishúg is az ember "nyakába szakad", ami után már végképp semmi sem az, mint addig. Ezt a sajátságos állapotot kénytelen átélni Kun, akinek megszokott életét felborítja Mirai nevű kistestvérének érkezése. A fiúcska nem érti, szülei miért nem foglalkoznak vele annyit, miért "fontosabb" a jövevény. Kialakuló féltékenységét gyermeki hisztivel próbálja levezetni, ám a házuk kertjében hirtelen szembetalálja magát egy iskoláslánnyal, vagyis a már nagy Mirai-jal, ám ez csak a kezdet: Kun különös utazásokra indul, melyek során megérti, hogy a múlt eseményei hogyan vezettek el oda, ahol most van, és ezek milyen jelentéssel bírnak a számára.

Kicsit lassan indul be a történet, mert nagy hangsúlyt kapnak a körülmények, Kun személyiségének és az új helyzethez való viszonyának bemutatása. A cselekmény lényegében az ő fejlődését kíséri nyomon, ám teszi ezt szájbarágás nélkül, hitelesen, érthetően, egy kisgyerek szemein és értelmén keresztül, ami helyből meghatározza az egész filmet.

Láttam már szebb karakterdizjánt, ez nagyjából az átlagot hozza (mondjuk, egy Miyazakihoz képest), és néhány szimbólum megértéséhez talán japánnak kell lennünk, ám a mondanivaló és tanulság így is univerzális és érthető.

Szólj hozzá!

Címkék: Ajánlott