Bár kétségtelen, hogy a maga idejében nagyot ütött a film, legalábbis olyan értelemben mindenképp, hogy sok országban betiltották, Deodatot egy időre lecsukták gyilkosság vádjával és be kellett bizonyítania, hogy a látottak nem történtek meg igazából, a Cannibal Holocaust mai szemmel nézve se nem ijesztő, még kevésbé horrorisztikus (pedig a cenzúrázatlan - amúgy nagyon szépen felújított - verzióhoz volt "szerencsém").
Oké, elismerem, közel 40 év során rengeteget fejlődtek a különleges effektusok, szóval ezt a produkciót szigorúan a saját keretei között kell vizsgálni, nem pedig ahhoz mérve, honnan hová értek ez idő alatt a filmes trükkök, de még ha így is teszünk, akkor sem sok gore-jelenetet találunk.
Engem például a vér feltűnő hiánya zavart. Egy kannibálos filmben, ahol embereket ölnek meg és darabolnak fel, alig van vér - noha az emberi testben található mintegy 5 liter vérnek bőven volna hol megjelennie ilyenkor. Mégis alig csordogál valami.
A vértelenség egy dolog, de egy másik, hogy a sztori illúziója már szinte a legelső párbeszédes jelenetben elvész (és nem is tér vissza), az utószinkron ugyanis annyira természetellenes, hogy egyszerűen sehogy sem illenek össze a hallottak az amúgy pocsék színészi "alakításokkal".
Vacilláltam egy pillanatig, hogy a kultikussága miatt Egynek jó értékelést adjak, de aztán meggondoltam magam, mert ez a szar szemét szar nem ér másfél órát az életből, így hát:
