A 30. században járunk. Miközben megpróbál feltartóztatni egy időutazásra készülő, szuperbűnözőkből álló csapatot, velük együtt Star Boy is a 21. századi Gothambe kerül, ahol a gyógyszerei hiányában amnéziás lesz, csak alap dolgokra emlékszik, de mivel senki sem hiszi el, hogy ő a jövőből érkezett szuperhős, az Arkham Elmegyógyintézetbe zárják.
Eközben a szuperbűnözők el akarják kapni a poszttraumás stresszben szenvedő Jessica Cruzt, azaz a legújabb Zöld Lámpást, a fiatal nőnek szánják ugyanis a kulcsszerepet egy nagyszabású tervben, amely a múlt megváltoztatását célozza, hogy így sose jöhessen létre a jövőbeli Szuperhősök Légiója.
A csak homályos emlékfoszlányokkal rendelkező Star Boy megszökik a zárt osztályról és az Igazság Ligája segítségével ismét felveszi a harcot a gonosztevőkkel.
A történet alapja talán még mindig egy átlagos DC csihi-puhi, de vannak emberi pillanatai, ráadásul az egésznek adnak egy kellemesen nosztalgikus bájt a régi jó Bruce Timmes figurák, melyek több mint 25 éve debütáltak a Batman TAS-ban. Én személy szerint ekkor szerettem meg a rajzolt DC-világot, ezért különösen jó látni, hogy ennyi év után is mennyire működnek ezek az elnagyolt, de egyszerűségükben is kiváló karakterdizájnok.
Az is örvendetes, hogy a szinkronszínészek között megtalálható a nagy öreg, Kevin Conroy, aki néhány kivételtől eltekintve már szintén '92 óta adja a hangját az animált Sötét lovagnak, továbba újra hallhatjuk George Newbernt mint Superman, és Susan Eisenberget mint Wonder Woman.
A konfliktusok, a dráma, valamint a szereplők motivációi épp annyira kidolgozottak, ami a cselekményt és a történetet előreviszi, az akciójelenetek sem túl tolakodóak, nem nyomják agyon a sztorit, így a végeredmény ugyan nem lesz kiemelkedően zseniális, de kellemes 80 percnyi kikapcsolódást biztosít a képregények és az azokból készült adaptációk kedvelőinek.
