Jelentem, kihívója akadt Rami Maleknek a jövő évi Oscar-gálán, mégpedig Bradley Cooper személyében.
Ha a legjobb férfi főszereplő díját mégsem vinné el, a legjobb rendezőjére akkor is esélye lenne, plusz akkor már Lady Gaga is a legjobb női főszereplőjére (mivel a legjobb betétdalért járót úgyis megkapja, ide a rozsdás bökőt), sőt, én Sam Elliottnak is minden további nélkül adnék aranyszobrot, de akár a legjobb filmnek járó díjat is a Csillag születik legfrissebb feldolgozása kapná meg.

Ki gondolta volna, hogy a szépfiúból komoly színésszé váló Cooperben ilyen rendezői tehetség bújkál, ami nem csak egy nyálas, átlagos iparosmunkát eredményezett, hanem egy szívvel, lélekkel rendelkező mozit?
Coopernek volt mondanivalója, törődött a karaktereivel, és a főszerepet sem csak azért játszotta el, mert megtehette. Tényleg remélem, hogy nem csak egyszeri fellángolásról van szó, hanem látjuk még a kamera mögött, akár saját magát is rendezve.

Lady Gagáról eddig is lehetett tudni, hogy fantasztikus zenész, de színészként is parádés, vagy Cooper ezt tudta kihozni belőle, ami szintén nem semmi.

A film talán picit hosszú a több mint két órás játékidejével, de ez az egyetlen, amibe bele lehet kötni.