A történet:
A nem túl távoli jövő Tokiójában az álmokat pszichoterápiás gyógymódra is használják, melynek keretében egy cég kifejleszt egy DC Mini nevű eszközt, mellyel be lehet lépni az emberek álmaiba, de nem csupán megfigyelőként, hanem aktív résztvevőként is, ezzel segítve a páciensek kezelését.
Amikor a még fejlesztés alatt lévő készülékből két példányt ellopnak, Dr. Atsuko Chiba - "álomvilágbeli" alteregójának, Paprikának a bőrében - próbálja megtalálni a tettest, ám sietnie kell, mert az elkövető egyre több ember álmát keríti hatalmába, a valóság és álom közötti határ pedig egyre inkább elmosódik.
Álomarcú lány
Hogyan fog akkor ebből az írásból épkézláb kritika születni? Gyaníthatóan sehogy, mert a film olyan dolgokat sorol föl, melyek tőlem személy szerint elég távol állnak, olyasmibe pedig nem akarok belemenni, hogy ilyen a dramaturgia, amolyan a rajztechnika, mert ezekkel nem jutok közelebb a lényeghez.
Megpróbálok megelégedni annyival, hogy olyanok számára ajánlom a Paprika megnézését, akik nyitottak a mágikus realizmusra, a lélek mélységeit elemző történetekre, a pszichoanalízisre, és a finoman szólva sem hétköznapi animációs alkotásokra, melyekben Japán igencsak bővelkedik.
Elismerem, hogy a Paprikához kevés vagyok, ami - legalábbis remélem - nem azt jelenti, hogy buta volnék, egyszerűen csak nem én vagyok a célcsoport, ill. olyan a személyiségem, hogy nem nagyon tudok mit kezdeni egy ilyen produkcióval. Volt már ilyen, nyilván lesz is még, de ahelyett, hogy nekiállnék okoskodni, inkább rábízom a véleményformálást a nálam tájékozottabb nézőkre.