Azok, akik látták A Birodalom visszavágot, alighanem világszerte csalódottak voltak, hogy három évet kell várniuk, amíg megoldódik Han Solo és Leia hercegnő viszonya, a Lázadók ügye, valamint a Luke Skywalker és Darth Vader közti döbbenetes kapcsolat. Annál is inkább, mivel a Birodalom úgy ér véget, hogy a karbonitba fagyaszott Solot egy fejvadász, Boba Fett elszállítja, Lando Calrissian és Csubakka utána indulnak, de általában a történetnek nincsen valódi lezárása, viszont rengeteg kérdés nyitva maradt, amikre a befejező epizódnak kell majd válaszokat adnia.
A Jedi visszatérben újra feltűnnek a jól ismert arcok: Mark Hamill, Harrison Ford, Carrie Fisher, Peter Mayhew, Billy Dee Williams, David Prowse, Sir Alec Guinness, Anthony Daniels és Kenny Baker.
Luke és Leia gondosan kidolgozott tervvel felkészültek Han Solo kiszabadítására, akit Jabba, a hutt gengszter tart fogva a Tatuinon. A terv sikerül, Jabba meghal, Solo pedig sikeresen kiszabadul. Ezután Luke és a többiek szétválnak: Luke Yodához indult a Dagobahra, Leiáék pedig a Sullustra. Közben kiderül, hogy miután a Lázadók megsemmisítették az elsőt a Yavinnál, a Birodalom egy második, nagyobb Halálcsillagot épít, mégpedig az Endor hold mellett. Az űrállomást pajzsgenerátor védi, ezért egy Lázadó kommandónak kell leszállni az Endoron, hogy kiiktassák azt.
A korábbi filmektől eltérően A Jedi visszatér forgatókönyve igen hamar elkészült. Lawrence Kasdan, a Birodalom írója, éppen rendezői debütálására készült (A test melege), amikor Lucas megkereste a Jedi ötletével. „Kedveltem George-ot” – meséli Kasdan, „Tudtam, hogy nagy nyomás nehezedik rá, sürgették az új filmet, ezért beleegyeztem, hogy segítek neki, bár először még erősen tiltakoztam.”
Miután megvolt az író, Lucas ezt követően elkezdte szervezni a film stábját. Egyvalami már a kezdettől fogva világos volt számára: nem Gary Kurtz lesz a Jedi producere, miután személyes kapcsolatuk helyrehozhatatlanul megromlott a Birodalom után. Lucas sok mindenért Kurtzot tette felelőssé, ami a Csillagoknál és a Birodalomnál nehézséget okozott, ezért az új filmet kellemesebb körülmények között óhajtotta elkészíteni, és minden lehetséges gyenge pontot már az előkészítés során ki akart iktatni. Az is egyértelmű volt, hogy a harmadik részt nem Irvin Kershner rendezi, így Lucas ismét nekilátott, hogy megfelelő rendezőt találjon a filmhez. A leendő direktor kiválasztásánál fontos cél volt, hogy képes és hajlandó legyen Lucas keze alatt dolgozni, mégpedig minél gyorsabb tempóban, képes legyen szükség esetén improvizálni és jól kijön a színészekkel.
A hosszú listán végül két név maradt: Az elefántembert és a Radírfejet rendező David Lynch és az angol Richard Marquand, aki korábban a Tű a szénakazalban című remek második világháborús kémfilmet készítette. Mivel Lynch nem vállalta a felkérést (helyette a Dűnét kezdte el), Lucas választása Marquandra esett, aki biztosította, hogy féltve fogja óvni Lucas „szellemi gyermekét”.
Új producer is került a film élére, mégpedig Howard Kazanjian, akinek első dolga volt, hogy kitűzze a premier dátumát, (1983. május 25-e, hogy egybeessék a Csillagok háborújának bemutatójával), majd innen visszafelé számolva megtervezte a gyártási ütemtervet, kezdve az idegen lények tervezésétől egészen a filmkópiák sokszorosításáig.
Az első forgatókönyv-vázlat alig egy hónap alatt elkészült, amit jóformán csak finomítani kellett. Lucas, Kazanjian, Kasdan és Marquand jelenetről jelenetre végigbeszélték a filmet, és mivel az összes ilyen értekezletet magnóra vették, Kasdannak nagy segítségére volt ez a hangos jegyzet a forgatókönyv véglegesítésében.
Egy korai elképzelés szerint a Jediben nem szerepelt volna Yoda, félő volt azonban, hogy a nézők ezt nem vennék jó néven, hiszen a Birodalomban olyan fontos szerepet játszott, így Lucas úgy döntött, hogy a Jedi-mester mégis fel fog tűnni.
A film eredeti címe ekkor még A Jedi bosszúja (Revenge of the Jedi) volt, mivel A Jedi visszatér címet Kasdan semmitmondónak találta, de Lucas elmagyarázta neki, hogy a bosszú ellentétben áll a Jedik törvényeivel. Ugyanakkor a végleges címet csak hat hónappal a bemutató előtt határozták meg, mivel Lucas nem akarta, hogy a cím bármilyen módon utaljon a film tartalmára.
A költségvetést mintegy 32,5 millió dollárban állapították meg, ami nem számított soknak, hiszen Lucas sok munkafolyamatot „házon belül” oldott meg, így a legfontosabbat is, vagyis a vizuális effektusokat, melyeket ezúttal is az ILM-re bízott. Kazanjian rendkívüli módon képes volt spórolni, ahol tudott, de Lucas is úgy tartotta, hogy ami pénzt el tudnak vonni valahonnan, azt később bele tudják rakni a filmbe.
Kazanjian egyszer felhívta Lucast azzal, hogy a Millenium Falcont 40 ezer dollárért lehet átszállítani egyik díszletből egy másikba, mire Lucas azt válaszolta: „Hagyd, majd az ILM megoldja.” Így a produkció megspórolt 40 ezret, az ominózus jelenetet pedig kékháttér előtt vették fel, de utólag senki nem mondta volna meg, hogy egy festményt lát és nem valódi űrhajó-díszletet.
A végleges forgatókönyvből – biztonsági okokból – csak három teljes másolat volt. Minden oldalnak külön kódja volt, és még a papírlapok színeit is megváltoztatták, amennyiben valami változás történt, így azonnal látni lehetett, mi módosult az eredeti tervhez képest. A film alapkonfliktusainak megoldását tartalmazó titkos lapokból csak Lucasnak, Kazanjiannak és Kasdannak voltak, fénymásolni szigorúan tilos volt, és még a főszereplők is hiányos vagy torzított példányokat kaptak.
A forgatás 1982. január 11-én kezdődött a londoni Elstree Stúdióban, egy olyan jelenettel, ami végül nem került bele a filmbe: egy homokvihar a Tatuinon, ami Solo kiszabadítása után tör rá a szereplőkre.
De persze megint nem úgy mentek a dolgok, ahogy az alkotók eltervezték. A távirányítású Artu például önállósította magát, és nekiment egy sziklának, az egyik kameracsapat pedig nem hallotta Marquand Felvétel!-kiáltását, mert a szélgépek túl hangosak voltak. A következő 78 nap megfeszített tempójú munkáról szólt. Amint az egyik műteremben véget ért egy felvétel, azonnal szétszedték a díszleteket és újakat kezdtek felépíteni.
Az egyik csarnokban például mindenestül létrehozták a Lázadók hangárját, aminek közepén egy birodalmi űrkomp állt teljes életnagyságban.
A Jedi forgatása arra az alapelvre épült, hogy nem szabad megismétlődnie a Birodalom pénzügyi zavarainak. Lucas belátta, hogy sokkal többet kellett volna jelen lennie a forgatásokon, így – okulva a hibájából – a Jedi esetében „folyton ott lógott”, ahogy később viccesen megjegyezte, arra azonban ügyelt, hogy a rendezésbe ne szóljon bele. Marqandnak nem volt kifogása Lucas jelenléte ellen, így Lucas hozzácsapódott a 2nd unithoz (a második stáb), bár az angol stábtagok nem voltak elragadtatva a vezető producer állandó jelenlététől, barátságtalanok voltak vele, ezért Lucas minimalizálta a velük való kapcsolatot.
Az angliai munkálatok befejeztével a stáb hazarepült Amerikába, ahol Arizonában kellett felvenni a Tatuinon játszódó jeleneteket. A yumai sivatagban lévő forgatási helyszín bejárata fölé a következő táblát erősítették fel: "Isten hozott mindenkit ebben a tejjel és mézzel folyó országban, ahol homok van és napsütés, nap- és nap- és nap- és napsütés."
Mivel a produkció a lehető legnagyobb titokban forgott, és Lucas nem akarta, hogy a fanatikus rajongók megrohanják a helyszínt, kitalálta a Blue Harvest című elterelő hadműveletet, ami nem volt más, mint a Jedi titkos munkacíme, amivel leszerelhették a túlontúl kíváncsiskodó újságírókat is. Hamis sajtóközleményeket osztogattak egy kis költségvetésű horrorról, aminek majd Halloween napján lesz a premierje, de Lucas még „Horror beyond imagination” feliratú pólókat is csináltatott, hogy teljes legyen az illúzió.
Egy helyi lap munkatársának azonban feltűnt, hogy a díszletépítő munkások Return of the Jedi feliratú tervekből dolgoznak, így a producer tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot az újságnak, miszerint exkluzív anyagot hozhat le a Jediről, amennyiben csendben megvárja a forgatás befejezését.
Néhány Star Wars-rajongót azonban nem lehetett becsapni, felkeresték a forgatási helyszínt, és amikor meglátták Jabba antigravitációs vitorlását, már kattogtak is a fényképezőgépek. Kazanjian vizsgálatot rendelt el, hogy kiderítsék, hol volt a rés a biztonságban, és kiküldték Mark Hamillt, hogy adjon néhány autogramot, és hűtse le az embereket.
A sivatagi felvételek után a „Blue Harvest” átköltözött az 1100 mérfölddel arrébb lévő Észak-Kaliforniába, a Crescent City melletti erdőbe, ami az Endor dzsungelét hivatott megjeleníteni. Míg Arizonában majdnem mindenki megsült a hőségben, addig az erdőben hűvös volt és szinte állandóan esett az eső. A stáb ezen kívül arra is rájött, hogy az erdőben egy hatalmas medve él, amely az egyik fán lévő friss karomnyomokkal adott hírt magáról.
A forgatás rendkívül kényelmetlen volt, különösen az ewokokat alakító törpeszínészek számára, akik alig láttak ki a jelmezükből, csak nehezen tudtak lélegezni és mozogni. A stáb próbálta megkönnyíteni a kis emberek helyzetét, de egy nap elfogyni látszott a liliputi színészek türelme. Kazanjian egyik rémült arcú asszisztense egy papírt nyújtott át főnökének, amin az állt: „Elegünk van, betelt a pohár, a repülőtérre mentünk, lelépünk.” A producer azonnal embert küldött utánuk, de a futár kocsija defektet kapott, így autót kellett váltania.
Egyszer csak egy busz érkezett, aminek kinyílt az ajtaja és a kis színészek nagy nevetés közepette leugráltak „Az ewokok bosszúja” feliratú pólókban. A továbbiakban nem volt gond a forgatás során.
Lucas az ewokos jeleneteket saját maga vette fel, ekkor bukkant rá a 11 éves Warwick Davisre, aki a szünetekben bohóckodással szórakoztatta társait. Később Davis lett a Willow címszereplője.
Mint a korábbi filmekben is, a trükkmunka rendkívül jól sikerült, melyek közül talán a légirobogók üldözési jelenete a legemlékezetesebb. Warren Franklin, trükkmester így emlékszik vissza: „A forgatókönyvben csak annyi állt: felugranak repülő robogóikra, és 200 km/h-val elhúznak a fák között."
"Először egy miniatűr erdőt akartunk építeni, de aztán rájöttünk, hogy óriási nagyra kéne megcsinálni, végül Dennis Muren ajánlotta, hogy menjünk ki a kanadai óriásfenyvesbe, kifeszítünk egy vezérdrótot, amin végigtoljuk a kamerát." A felvételeket később a kékháttér előtt felvett színészekkel kombinálták, a végeredmény pedig egy elképesztően izgalmas és dinamikus képsor lett.
A Marquand által forgatott film végül nem pontosan olyan lett, amilyet Lucas készített volna. A vágás során néhány jelenet nem tetszett neki, de tisztában volt azzal, hogy a film egyszerűen csak másmilyen lett, mint amit ő elképzelt, nem rosszabb vagy jobb annál.
Maga a történet is sokat változott a készítés ideje alatt, például csak ekkor dőlt el véglegesen, hogy Vader Luke apja lesz. Lucas e döntésében szerepet játszott egy gyermekpszichológussal való konzultáció is, melynek során arra jutott, hogy Vader előző filmbeli állításának hazugságként való kezelése károsan befolyásolhatja a közönség ifjabb tagjainak fejlődését, ezért került be a filmbe az a jelenet Yodával, amelyben a vén Jedi megerősíti, hogy Vader Luke apja.
A film pénzügyileg nagy siker lett, de sok kritikus szerint a leggyengébb a trilógiában. Az ewokok egyes felnőtt nézők számára idegesítőek voltak, főleg az, hogy le tudják győzni a náluk sokkal jobban felszerelt és tapasztalt Birodalmi seregeket.
Érdekességek:
Az Endor őslakói, az ewokok helyett eredetileg harcoló vukik lettek volna, akik otthonukban, a Kashyyykon ütköztek volna meg a birodalmi csapatokkal. A költségcsökkentés jegyében Lucas lényegében „megfelezte” a vukikat, így születtek meg az ewokok.
Amikor a film végén Darth Vader haldoklik, lélegzésének hangja az az eredeti géphang, amit már a Csillagok háborújában megalkottak, de végül megváltoztatták. Mivel a hangfelvétel még megvolt, felhasználták ehhez a jelenethez.
Az ewokok több helyen is fülöp-szigeteki, tibeti, ill. kalmuk nyelven beszélnek. Utóbbi egy kis nomád népcsoport, ami Kína középső részén él.
A film eredeti befejezésében Han és Leia összeházasodott volna.
Leia az Endoron lelő egy kétlábú lépegetőn lévő katonát, aki nem más, mint Richard Marquand. A rendező nem csak itt tűnik fel; ő a hangja Jabba kínzórobotjának, EV9D9-nak is.
Anthony Danielsnek alig 10 percébe telt magára ölteni Threepio jelmezét, míg a korábbi filmekben ez két órájába került.
Michael Cartert eleinte 8 óra alatt maszkírozták, hogy eljátszhassa Bib Fortunát, Jabba udvarmesterét. A maszkmester ezt az időt végül alig 1 órára rövidítette. A maszk leszedése 25 percet vett igénybe.
Caroline Blakiston (Mon Mothma) összes szövegét újra kellett venni utószinkronban, mivel a felvétel alatt behallatszott néhány galamb hangja, melyek a stúdió mennyezeténél tanyáztak a forgatás idején.
Darth Vader hamvasztásos temetése egyike volt az utólag felvett pót-jeleneteknek. Nem messze Lucas házától rögzítették, a Skywalker Ranch dombjaival szemben.
Jabba bábját összesen hat ember mozgatta: ketten a karjait, a száját és a nyelvét, egy a szemeit (távirányítással), egy a farkát, egy a lélegzését, egy pedig a mellette ülő kowaki gyíkmajmot.
A Jabba-bábu elkészítése félmillió dollárba és három hónapba került, súlya közel 1000 kiló volt.
A hutt nyelv alapja a fonetikus kecsua, amit az inka indiánok beszéltek.
Lando másodpilótája, a sullusti Nien Nunb, egy kenyai nyelvet, az ún. hayát beszéli.
A Jabba palotájában játszódó jelenetekben összesen 10 bábos, 9 pantomimes és 42 statiszta szerepelt.
Ackbar admirális híres kiáltását (It’s a trap! – Ez csapda!) az egyik tesztvetítés után változtatták meg. Eredetileg azt mondta: It’s a trick! – Ez egy trükk!
Harrison Ford eleinte nem igazán találta a helyét a történetben. „Voltak vitáink emiatt George-dzsal.” – mesélte később. „Leginkább azzal borítottam ki szegényt, mikor előálltam azzal az ötlettel, hogy Han Solo haljon meg. Mivel a pasasnak se kutyája, se macskája, és még a szíve hölgye sem lehet az övé, ennyi erővel akár fel is dobhatta volna a talpát, hogy a filmnek így nagyobb érzelmi töltése legyen.” Szerencsére Lucas ebbe nem egyezett bele.
Források: Charles Champlin: A szárnyaló képzelet, Oliver Denker: A Csillagok háborúja-filmek