Mintha olvasta volna Angelo Licata a Dark Resurrection első részéről írott bejegyzésemet, persze nem ez történt, egyszerűen csak több pénz és több szakember állt rendelkezésére a 2011-ben készült folytatáshoz, ennek pedig meg is lett az eredménye. Szinte az összes olyan hibát sikerült kiküszöbölni és/vagy elhagyni, ami a vol.1-et még jellemezte, így a vol.0 lényegében tévé-minőségűre sikerült. Egy vezető, országos televízió persze nyilván így sem venné meg (nem a színvonal, hanem a téma miatt), de pl. egy SyFy vagy akármilyen más sci-fi-csatorna gond nélkül műsorára tudná tűzni, mert a nívó simán eléri azt a szintet, sőt egyes produkciókét meg is haladja.

A történet:

Ami nem megy elsőre, megy majd másodikra

A film végestábjában fel van tüntetve, hogy a produkció költségvetése mintegy 27 ezer euró volt, amit néhány száz támogató dobott össze, és az adományok minden centje meglátszik a legelsőtől a legutolsó képkockáig, ám a technikai rész csak egy dolog, mert művészi szempontból is komoly előrelépés történt.

Egyrészt a film hossza lecsökkent a 40 perc környékére, másrészt Licata profiknak engedte át az operatőri és vágói feladatokat, és ez a döntés a lehető legjobbnak bizonyult. Szépek és jók a kompozíciók, feszesebb, egységesebb lett a tempó és ritmus, így lényegesen "filmszerűbb" is lett a folytatás, ami sokkal közelebb áll ahhoz a minőséghez, amit az átlagember a tévében és moziban lát.

Nincsenek fölösleges jelenetek, jobbak a színészek, és általában véve az egész film jóval átgondoltabb, ami egyértelműen annak az eredménye, hogy a rendező végre azzal tudott foglalkozni, ami igazán a feladata: a rendezéssel.

Megvalósítás, színészek és konklúzió:

Ezúttal is van néhány külső felvétel, de a forgatás zöme ismét műteremben, greenboxban történt, ám a jobb fényképezés következtébem ez most kevésbé szembetűnő.

Megint végig szól a zene, amire még mindig nem volna szükség, bár kétségtelenül hangulatos, ráadásul most legalább egy helyen indokolt is az aláfestés, mert erősíti a jelenet drámai hatását.

Angelo Licata rendezési stílusa sokat javult a két rész munkálatai között eltelt években; nyilván sok filmet nézhetett, talán szakkönyveket is olvashatott, vagy jó tanácsokra hallgatott, így most végre van feszültség is a történetben.

Az akciójelenetek koreográfiája tűrhető, kicsit nagyobb tempót elviseltek volna a fénykardpárbajok, de a kaszkadőrök (mert vannak) így is látványosan esnek, és legfeljebb majd a tervben lévő harmadik filmhez Licata alkalmaz egy akciórendezőt is, hogy a küzdelmek terén se legyen lemaradás.

A trükkök továbbra is nagyon jók. Rengeteg 2D-s és 3D-s effektet lehet látni, a Resurrection modelljét a valóságban is megépítették, bár a hajó külső-belső megjelenése erősen hasonlít az Alien lezuhant űrjárműjére, és a felbukkanó biomechanikus harcosok is emlékeztetnek némileg a xenomorfokra.

Az előző filmtől eltérően sokkal jobbak a szereplők, ami főleg annak eredménye, hogy több a profi színész, akik tudnak játszani is, nem csak néznek és gépiesen elmondják a szövegüket.