A Baljós árnyak az eddigi hat élőszereplős mozifilm leggyengébb darabja, de ezzel együtt mégis Star Wars, ami mindentől függetlenül bizonyos nívót jelent – bár a hírhedt Holiday Specialnél úgysem lehet rosszabb SW-filmet készíteni (kivéve talán, ha mindenki gungan lenne benne, és Jar Jar volna a főszereplő, de ez már tényleg felér egy rémálommal).

1994 végén a kaliforniai San Rafaelben lévő Skywalker Ranchon nagyszabású összejövetelt rendeztek, ahová meghívták a Star Wars-trilógia legfontosabb licencvásárlóinak képviselőit; a kötelező bulielemek élvezete mellett a kétnapos program alatt a kőkemény üzletembereknek egy világméretű marketingstratégiában is meg kellett állapodniuk.

A Ranch tulajdonosa, egyben a Lucasfilm Ltd. vezetője és névadója, George Lucas, tárgyalt a cápákkal, és noha ő maga is rendkívüli üzletember hírében áll, mégis testének minden atomjával utálja az ilyen banzájokat, különösen azt, amikor sok ember előtt kell beszélnie.

Agyonmosott farmerjában és kockás ingjében a színpadra igyekszik, hogy egy fontos bejelentést tegyen. A taps lassan elhallgat, Lucas zavartan mosolyog, egyik lábáról a másikra áll, segélykérően kipillant egyik asszisztensére, majd kiböki: „Tegnap új Star Wars-filmet kezdtem írni.” A tömeg erre tombolva kezd ünnepelni, amire minden okuk megvan; a hír a jelenlévők számára dollármilliókat jelent.

Valahogy így kezdődött az az ötéves monstre vállalkozás, melyben Lucas elkezdte mesélni fantasztikus űr-eposzának előzményeit, és aminek gyökerei a Klasszikus Trilógiát megelőző időkbe nyúlnak vissza. Annak idején, a '70-es évek elején, Lucas még egyetlen filmbe próbálta belegyömöszölni a Csillagok háborúja, A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér eseményeit, de a jegyzetei alapján még legalább két trilógia kirajzolódott, ezekből született meg később az I-II-III. epizód, melynek első felvonása a Baljós árnyak címet viseli.

Az első új film két történetszálat mesél el: az egyik főszereplője a későbbi sith nagyúr, Darth Vader, akit egykor Anakin Skywalkernek hívtak, és aranyos, szőke kisfiú volt egy kietlen sivatagbolygón, míg a másik szál a Régi Köztársaság végső hanyatlásának kezdetét mutatja be. A film alapkonfliktusa, hogy a Kereskedelmi Szövetség egy kicsi és békés bolygó, a Naboo biztonságát és függetlenségét veszélyezteti azzal, hogy hatalmas droidseregével blokád alá vonja a planétát.

A film előkészítési munkálatainak zömét a tervezés tette ki, ami nem jelentett mást, mint rajzolást és rajzolást, ötletelést, egyeztetést Lucasszal, és még több rajzolást. A Lucasfilm művészeti részlege szó szerint ezrével ontotta magából a film különböző helyszíneit, szereplőit, eszközeit, járműveit ábrázoló rajzokat és festményeket, lényegében kockáról kockára megtervezve ez egész filmet.

A művészeti vezetők építész- és grafikusképző iskolák tucatjait is felkeresték, több ezer beérkezett tervet átvizsgáltak, de a befutó végül az ILM (Industrial Light & Magic – Lucas híres trükkcége) egyik fiatal művésze, Doug Chiang lett, akinek műveit mindenki egyformán lenyűgözőnek talált. A legfontosabb helyszínek a Naboon lévők (Theed és a víz alatti gungan város, Otoh Gunga), valamint a bolygóméretű metropolisz, Coruscant, ahol a Jedik temploma is található, de legalább ugyanekkora hangsúlyt fektettek a szereplők kinézetének megtervezésére, azon belül is a Jedi lovagok és Amidala királynő öltözékére.

A gyártás első éve lényegében a tervezéssel telt el, csak ezt követően kezdődött a szereplőválogatás, ami szintén nem bizonyult egyszerűnek, hiszen többek között jól ismert karakterek fiatalkori megfelelőjét kellett megtalálni. A casting során jelentkezők százait hallgatták meg, közülük válogatták ki azokat, akiket egyáltalán Lucas figyelmébe ajánlottak. A kiválogatottakat meghívták Lucashoz, aki elbeszélgetett velük a vallástól kezdve a politikáig mindenről, csak épp a Star Wars-ról nem (még a forgatókönyvet sem mutatták meg nekik), Lucas így akarta megtudni, milyen ember az illető, és hogy megfelel-e az adott szerepről alkotott véleményéhez.

Liam Neeson – akinek Qui-Gon Jinn szerepét szánták – elég korán az alkotók látókörébe került, noha a történet szerint a figura a 60-as éveiben járt (Neeson ekkor épp csak elmúlt 40), ráadásul a szerepre eredetileg amerikai színészt kerestek (Neeson ír származású).

A fiatal Obi-Van Kenobi szerepére úgy választották ki a Trainspottinggal híressé vált Ewan McGregort, hogy a szereposztó rendező Sir Alec Guinness fiatalkori megjelenéséhez hasonló színészt keresett, McGregor pedig gond nélkül átment ezen a „szűrőn”. Később az is kiderült, hogy McGregor nagybátyja, Denis Lawson, mindhárom korábbi Star Wars-filmben szerepelt (Wedge Antillest, egy X-szárnyú pilótát játszott).

Padmé Amidala szerepét szinte Natalie Portmanre szabták, aki fiatal kora ellenére már sokat tapasztalt filmszínésznő volt, így elég hamar megkapta a királynő szerepét, a legnehezebb feladat azonban a megfelelő gyerekszínész kiválasztása volt Anakin szerepére.

A többi szereptől eltérően erre nem írtak ki nyilvános válogatást, ehelyett egyesével nézték meg a szóba jöhető jelölteket, akik közül már korán kitűnt az akkor ötéves Jake Lloyd, de mivel még túl fiatal volt, tovább kerestek. Két évvel később Jake megnőtt és két másik fiúval együtt próbafelvételre ment, és ezután már fölényesen maga mögé utasította társait.

A mellékszerepekre is kiváló színészeket találtak: Ian McDiarmid ismét eljátszotta Palpatine-t, Anakin anyját a svéd Pernilla August, míg a Jedi Tanács egyik tagját a közkedvelt Samuel L. Jackson alakította.

Visszatért Anthony Daniels és Kenny Baker is, mint Thripio és Artu, míg a sith tanítvány, Darth Maul bőrébe a skót kung-fu-bajnok és kaszkadőrszínész, Ray Park bújt.

A legfontosabb komikus mellékszerepre egy színpadi táncos-komikust, Ahmed Bestet kérték fel, akinek sajátos mozgáskultúrája képezte Jar Jar megjelenésének alapját. Habár a kétbalkezes gungant az utómunkák során, teljes egészében számítógéppel hozták létre, Best jelmezben és maszkban vett részt a forgatáson, hogy a trükkcsapat megfigyelhesse a mozgását, ill. rögzítsék a bőrére és ruhájára eső fények adatait.

A forgatás nagyrészt műteremben (az angliai Leavesden Stúdióban) történt, de több jelenetet vettek fel külső helyszíneken, pl. Tunéziában és Olaszországban. 1997. június 26-án csapták le az első jelenetet, amely a két sith lord, Darth Sidious és tanítványa, Darth Maul közötti rövid dialógot rögzítette.

Tunéziában egyik éjjel hatalmas vihar söpört végig a forgatási helyszínen, és földig rombolta a méregdrága díszleteket. Mos Espa (itt lakik Anakin) romokban hevert, mindenfelé jelmezek, sátrak és kellékek hevertek félig a homokba temetve. Mindössze Amidala királynő űrhajójának leszálló-rámpája maradt épségben, így a stáb fele az ott játszódó jelenetek rögzítésével kezdett másnap, míg a többiek a károsodott díszleteket építették újra.

A forgatást követően megkezdődtek az utómunkálatok, melyek legalább ugyanakkora kihívást jelentettek, hiszen a film több mint kétharmadában kellett elhelyezni teljesen digitális szereplőket, vagy más számítógépes képmódosítást. Ez a munka sem ment könnyen: például az egyik legnehezebb feladat az ócskás, Watto „beszéltetése” volt, akinek jellegzetes arcberendezése megbonyolította szájának mozgatását. Mivel a figura folyamatosan mozog (repül), az animáció szempontjából különleges problémát jelentett állandóan mozgó szárnya, a ruházata, de még a szerszámos-övéről lelógó madzag is, amire külön számítógépes programot kellett írni.

Thripio ekkor még nem digitális szereplő volt, hanem egy különleges japán bábmozgatási eljárással életre keltett bábu, ami azt jelentette, hogy minden képkockáról, amin a robot látható, az utómunkában le kellett retusálni a bábost, ami több hónapot vett igénybe.

A Kereskedelmi Szövetség többezres droidseregét ún. tömegszimulátorral hozták létre, vagyis egy számítógéppel létrehozott és animált robotmodellt digitálisan „sokszorosítottak”, és a csatajelenetekben egy mesterséges intelligencia különböző viselkedésmintákat rendelt az egyes példányokhoz, melyek így egyedi módon tudtak reagálni a környezetük eseményeire (pl. futás, gyaloglás, esés stb).

Míg az eredeti filmekben a fénykardok színesen izzó energiapengéit fotokémiai eljárással hozták létre, ezúttal digitálisan, kockáról kockára rajzolták meg.

Míg a légifogat-verseny közönségének nagy része digitális, tombolásuk és drukkolásuk valódi: Burtt egy San Fransisco-i focimeccs atmoszféráját használta fel a jelenethez. A különféle idegen állatok hangjait, de még némely jármű zaját is állatok hangjának (pl. orrszarvú, tehén, bálna) feldolgozásával érte el.

Star Wars-film természetesen nem létezhet az olyannyira meghatározó zene nélkül, így ismét a legendás John Williamst kérték fel a kísérődallamok megkomponálására. Williams Lucas régi munkatársa, többek között ő szerezte a korábbi három Star Wars-film, és az Indiana Jones-trilógia zenéit is, így nem volt kétséges az új filmben való közreműködése. Williams ötlete volt a 70-es években, hogy a szereplők önálló zenei témát kapjanak, így most is ezt a módszert alkalmazta, de új motívumokat is megalkotott.

A Star Wars – I. rész: Baljós árnyakat 1999. május 19-én mutatták be, de a legelszántabb rajongók már napokkal, hetekkel a premier előtt lefoglalták a jegyüket, ill. tábort vertek a mozik előtt, hogy elsőként léphessenek be a vetítőterembe. A film mintegy 115 millió dolláros gyártási költségek felét rögtön a nyitóhétvégén visszahozta, azóta pedig mintegy egymilliárdos (!) profitot termelt.

A nézői-kritikai fogadtatás eléggé felemás volt. Sokan fanyalogtak a régi trilógiára jellemző hangulat hiánya miatt, ill. a legtöbben egyetértettek abban, hogy Lucas alaposan mellélőtt Jar Jar-ral, mint komikus figurával, aki sokkal inkább idegesítő és stílusidegen, semmint vicces.

Az elégedetlenség másik forrása az volt, hogy az Erőt megpróbálták tudományosan megmagyarázni (midi-chlorianok), és számos rajongó szerint ez tönkretette a monda egyik részét, ami különlegessé tette a többi sci-fivel szemben. Némelyek egyenesem arra „vetemedtek”, hogy kivágják a nekik nem tetsző részeket a filmből és a „fan-edit” verziókat közzétegyék az interneten. A leghíresebb ilyen változat a The Phantom Edit címet viseli, mintegy húsz perccel rövidebb az eredetinél, azonban sokak szerint jobb, mint a „hivatalos” film.

• A vízesés jelenet: amikor Qui-Gon, Obi-Wan és Jar Jar megérkeznek Theedbe, egy hatalmas vízesés előtt szállnak ki a járműből.
• A verseny előtti pirkadat: Anakin korán kel, hogy előkészítse a fogatát a versenyre, közben egy rövid beszélgetést folytat Padméval.
• A fogatverseny előtti rajtrács-jelenet: részletesebben mutatják be a közönséget és a rajtrácson várakozó versenyzőket. (A DVD-változathoz ezt később hozzáadták.)
• Bővített második kör a fogatversenyen: ebben a körben többet mutatnak abból, hogy miképp veszi semmibe a szabályokat Sebulba, valamint újabb bizonyítékot Anakin különlegességére. (A DVD-változatban szerepel ez a jelenet.)
• Anakin verekedése Greedóval a verseny után: a film készítői Anakin agresszióját akarták bemutatni, de George Lucas kivágta ezt a jelenetet, mivel azt szerette volna elérni, hogy Anakin jó gyereknek legyen feltüntetve és csak később váljon gonosszá. 
• Búcsú Jirától: amikor Qui-Gon és Anakin távozni készülnek Mos Espából, Anakin egy pillanatra megáll, hogy búcsút mondjon Jirának. Darth Maul egyik felderítődroidja követi őket. Mielőtt elhaladnának a Dusty Duck teherhajó mellett, Qui-Gon elpusztítja a droidot. 
• A légitaxi jelenet: a coruscanti légitaxit 10 másodperccel tovább mutatják. (Ez a jelenet is rákerült a DVD-változatra.)
• A film regényváltozata három olyan fejezetet is tartalmaz, ami a filmben nem található meg. Az első kettő rész Anakin utolsó előtti fogatversenyét és annak következményeit mutatja be, míg a harmadikban Anakin és egy sebesült buckalakó találkozását ismerhetjük meg.
• A film elején egy köztársasági cirkáló, fedélzetén Qui-Gonnal és Obi-Wannal, a Kereskedelmi Szövetség droidvezérlője felé közelít. Ez hasonlít A Jedi visszatér kezdetére, ahol Darth Vader zászlóshajója a második Halálcsillag felé repül.
• Obi-Wan a film kezdetén azt mondja: „Valahogy nem tetszik ez a dolog.” Ez a kijelentés (esetleg más formában, de azonos tartalommal) minden filmben elhangzik.
• Qui-Gon és Obi-Wan első megjelenésekor az arcukat csuklyájukat hátrahúzva fedik fel. Obi-Wan ugyanezt teszi az Egy új reményben, amikor először tűnik fel.
• A droidekák lézerfegyverének hangja hasonlít az AT-AT-jéra.
• Qui-Gon fénykardját használva veri vissza egy droid sikló lézerlövedékeit az erdőben, ami aztán felrobban. Luke Skywalker szintén így robbant fel egy birodalmi siklót, szintén erdőben.
• Obi-Wan kék fénykardja egy látszólag végtelen nyílásba zuhan, csakúgy mint Luké A Birodalom visszavágban. Obi-Wan és később Luke is zöld fénykarddal helyettesítik (Obi-Wan Qui-Gonét használja, Luke pedig újat készít). 
• Amikor Qui-Gonék a Tatuinon sétálnak, a háttérben feltűnik Luke siklója zöld színben. 
• Egy Jedi mester elmetrükköt használ saját maga és padawanja megsegítésére. A Baljós árnyakban Qui-Gon így győzi meg Nass főnököt, hogy engedje őket utukra. Az Egy új reményben Obi-Wan így hiteti el egy birodalmi rohamosztagossal, hogy nem azok a droidok azok, amelyeket keresnek (bár Luke hivatalosan nem a padawanja, de tőle tanul).

Forrás: Laurent Bouzereau és Jody Duncan: Így készült az I. rész, Baljós árnyak