A köd

2014. november 06. 08:30 - Kővári György Márió

Ez A köd nem az A köd. Azért mondom ezt, mert John Carpenter már rendezett egy filmet ilyen címmel 1980-ban (The Fog), melynek története némileg hasonlít is Stephen King regényére, csak abban bosszúálló szellemek rejtőzködtek a gomolygó fehérségben.
A horrorkirálynak tartott King könyve szintén 1980-ban látott először napvilágot, de hogy ki lopott merített ihletet kitől, netán csak megint azok a fránya nagy szellemek találkoztak, valószínűleg sosem derül ki.
Habár King sztorijait viszonylag régóta (1976 óta) adaptálják filmvászonra és/vagy tévéképernyőre - akár rövid idővel a megjelenés után -, A ködre egészen 2007-ig kellett várni.

Tovább
Szólj hozzá!

Automata

2014. november 05. 12:52 - Kővári György Márió

Ilyen film is ritkán készül: spanyol-bolgár koprodukció, ráadásul robotos sci-fi, melynek ötletét már Hollywood is nem egyszer elsütötte, aztán hol jobban, hol kevésbé sikerült a dolog. Az Antonio Banderasszal készült mozi amolyan Szárnyas fejvadász-, Ghost in the Shell- és Én, a robot-keverék, és bár sokan fanyalognak miatta, egyáltalán nem annyira rossz film, igaz, nem is kiemelkedő, de azért teljesen vállalható, korrekt munka, pláne Európából.

Tovább
Szólj hozzá!

Két nap, egy éjszaka

2014. október 27. 08:30 - Kővári György Márió

Őszintén szólva, sokkal jobban szeretem az egyszerűbb, életszagú filmeket, mint a nagy, hollywoodi szuperprodukciókat. Számomra a lehengerlő látvány nem sokat jelent; az sosem lehet fontosabb a történetnél és a szereplőknél. A szájtátásra késztető CGI és a mindent elsöprő akció csupán hatáskeltő eszköz, de nem helyettesítheti az értelmet és a hiteles drámát.
Egy jó sztorit megírni és megrendezni... az az igazi kihívás, ott derül ki igazán, ki a jó szakember és művész, az ilyesmi elől viszont a legtöbb filmes úgy menekül, mint ördög a szenteltvíztől, és persze az Álomgyár sem preferálja túlzottan, ami valahol érthető és logikus; milliárdos profitot általában nem lehetséges elgondolkodtató, "megmondós" produkciókkal termelni; a közönség szórakozni akar a pénzéért, nem pedig az agyát dolgoztatni.
Tisztelet a kevés amerikai kivételnek, de "normális" filmet jobbára a nagy pocsolya innenső oldalán érdemes keresni; például a belga Dardenne-fivérek legújabb alkotását.

Tovább
Szólj hozzá!

Speak

2014. október 22. 23:00 - Kővári György Márió

Gyakori "poénforrás" az interneten, hogy Kristen Stewart nem tudja becsukni a száját, ill. hogy minden érzelmét ugyanazzal az arccal képes csak kifejezni. Nyilván az Alkonyat-sorozat miatt áll a fiatal színésznő az élcelődések középpontjában, ám ne feledjük, hogy Stewart a Twilightok előtt és után is szerepelt filmekben, ezért aztán nem csupán azok alapján kellene megítélni a munkásságát. (Lásd még Robert Pattinson és a The Rover esetét.)
Negyedik játékfilmje (amelyben színészként fel is van tüntetve) 2004-ben készült, és ez már teljes értékű fő-, nem pedig mellékszerep (mint pl. a Pánikszobában). Bár az alkotás messze nem tökéletes, Stewart gond nélkül képes megfelelni az elvárásoknak.

Tovább
Szólj hozzá!

Lucy

2014. október 13. 08:00 - Kővári György Márió

Lehet vitatkozni e kijelentéssel, de szerintem a kortárs francia filmipar egyik legismertebb neve, Luc Besson, 1997, vagyis Az ötödik elem óta nem készített igazán jó filmet. Az Arthur-trilógia még így-úgy elmegy, de hol van már a Leon, a profiA nagy kékség, a Nikita, vagy a Metró? Íróként-producerként sem jobb a mérleg; a Taxi- és A szállító-sorozat finoman szólva sem ostromolja a színvonal csúcsát, és az Elrabolva-trilógia sem épp a forgatókönyvírás csimborasszója; átlagos iparosmunkánál egyik sem több/jobb, és akkor még nem esett szó a kevésbé ismert produkciókról.

Monsieur Besson egyre apróbb és apróbb pénzre váltja a tehetségét, megélhetési filmes vált belőle, és bár rendre próbálkozik visszatérni, nem igazán sikerül neki. A Lucy is csak egy újabb közepes produkció az elmúlt közel 20 év (!) sótlan futószalag-termékei közül.

Tovább
3 komment
süti beállítások módosítása