Az egyszemélyes hadseregek reneszánszát éljük, mióta Liam Neeson egymaga szállt szembe (eddig háromszor) a szervezett alvilággal, miután azok olyan dőreségre vetemedtek, hogy elrabolták a lányát. A visszavonult szuperügynök vs. maffia az egyik legjobban lerágott csont Hollywoodban, persze ez csak egy variáció az olyan alapvető akciófilmekre, mint például a Bosszúvágy, viszont a műfaj gyökerei annál jóval régebbre, konkrétan a westernekig nyúlnak vissza, bár ha úgy tetszik, akkor Robin Hood legendája, a középkori japán roninok (gazdátlan, kóborló szamurájok), sőt a görög mítoszok magányos hősei voltak a legelsők, akiket nem érdekelt az ellenfél létszáma. Ahogy a filmbéli Robert McCall könyvében, Az öreg halász és a tengerben is áll: az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni - főleg, ha erkölcsileg igazolhatóak a tettei. Antoine Fuqua nem bonyolítja túl a dolgot, egyszerűen csak összeereszti Denzel Washingtont az orosz maffiózókkal, a döccenőket pedig szakmai rutinnal simítja el.




