Kurt Russell idén két westernnel is jelentkezik: az egyik ugye az Aljas nyolcas Quentin Tarantinotól, a másik pedig a Bone Tomahawk az elsőfilmes S. Craig Zahlertől, akiről a kutya se tudja, kicsoda.
Zahler valakit nagyon megdumálhatott a Caliber Mediánál, hogy adjanak neki pénzt vérgőzős látomása tető alá hozásához, és mivel Russell már úgyis benne volt a karakterben, hosszú haját és bajszát sem vágatta még le, egy füst alatt őt is leszerződtette.

A végeredmény... hmm... azt is mondhatnám, hogy Tarantino-epigon, mert alapvetően egy western, ami horrorba csap át meg akad néhány furcsa poén is, ám vélhetően magasabb célok vezérelhették az író-rendezőt, de hogy micsodák és mit akart ezzel az egésszel elmesélni és kifejezni, arra sehogy sem tudok rájönni.

Noha napjaink átlagnézője hajlamos Sir Ian McKellenre kizárólag Gandalfként (esetleg Mangnetoként) gondolni, a brit színészlegenda filmes karrierje az 1960-as évek közepén indult. Több évtizednyi színház és tévé után kezdték el Hollywoodba is hívni, ahol például a Halált játszotta Az utolsó akcióhősben, majd jött a III. Richárd, 2000-ben pedig a nagy "áttörés", az első X-Men. Azóta McKellen lubickol a népszerűségben, de nem feledkezik meg gyökereiről sem, napjainkban is vállal tévésorozatokat, és persze odahaza is dolgozik.

Nemrég egy újabb kultikus figura, Sherlock Holmes bőrébe bújt, akit ugyan a szélesebb közönség is jól ismer, sőt Robert Downey Jr-nak (és a zseniális Jeremy Brettnek, no meg Benedict Cumberbatch-nek) köszönhetően imád is, de a Bill Condon által dirigált verzió láttán valószínűleg csalódnának, így nem is tartom valószínűnek, hogy idehaza moziba kerülne; maximum egy DVD- és/vagy Blu-Ray-kiadást tartok esélyesnek.

Az átlagos hazai filmbarát Joel Edgerton nevével legkorábban talán A klónok támadásában találkozhatott, melyben Owen Larsot alakította, igaz, ezt megelőzően sem volt teljesen ismeretlen az ausztrál színész, mert pl. a nálunk is vetített Vízizsaruk c. sorozatban is szerepelt.

Teltek-múltak az évek, majd elérkezett 2011, amikor elkészült egy remek sportfilm, a Warrior - A végső menet, melyben ugyan Tom Hardy és Nick Nolte csont nélkül elvitte a show-t, de a szélesebb nemzetközi közönség mégis jobban megismerhette Edgerton jellegzetes arcberendezését.

Most meg ott tartunk, hogy szépen csendben felküzdötte magát a hollywoodi ranglétra azon szintjére, ahol rendezői feladatokat osztogatnak, és még az sem gond, hogy nem rendelkezik nagyjátékfilmes tapasztalattal.