2004-es filmje több szempontból is különleges.
A történet szerint egy Vincent nevű férfi beül Max taxijába, az utazás során pedig kiderül, hogy a férfi bérgyilkos és megadott útvonal szerint haladva végez kiszemelt áldozataival. Max próbálna menekülni, de Vincent fenyegetése és személyes karizmája miatt kénytelen vele tartani a los angelesi éjszakában.
Ez volt Michael Mann első mozija, amit digitális kamerákkal (is) forgatott, ami egyrészt meg is látszik, hiszen nincsen az a megszokott, tipikus filmes hatás a képekben, másrészt viszont a natúr, nyersebb, videósabb látványvilág másféle hatást kölcsönöz a jeleneteknek; sokkal valóságosabbak lesznek.
Tom Cruise karrierje során nem sok rosszfiút alakított, noha ez baromi jól áll neki (lásd még pl. Interjú a vámpírral), színésztársa, Jamie Foxx pedig totálisan képes felnőni mellé, egyáltalán nem vész el Tom "sztárnyékában", sőt ez volt az a film, ami igazán feltette a nevét a palettára (egy év múlva pedig, ugye, jött az Oscar a Rayért).
Van kötelező eyecandy Jada Pinkett Smith személyében, akinek szerencsére nem csak a csinibaba felszínes karaktere jut, továbbá feltűnik még Mark Ruffalo és Javier Bardem is.
A történet itt-ott kicsit suta, pl. Max és Annie kapcsolata nekem erőltetettnek tűnt, de legalább megadja a keretes szerkezetet, az egész filmet pedig áthatja egyfajta filozofikus hangulat, ami leginkább annak köszönhető, hogy a főbb figurák, a köztük lévő viszonyok, a párbeszédeik remekül vannak megírva, és hogy kiválóan működik a kémie Cruise és Foxx között.
