Van itt minden, mi trash-rajongó szem-szájnak ingere: titkos katonai kísérlet, mutáns piranhák, csinos nők, egy lányát féltő apa, egy gátlástalan üzletember, sok vér, stb., de ne feledjük, hogy 40 éve ezek még nem számítottak annyira elcsépelt közhelyeknek, mint manapság.
Joe Dante a lehetőségeihez képest tisztességesen elkészítette a filmet, simán kölcsönvette Spielberg "ha nem látjuk, jobban félünk a szörnytől" módszerét a Cápából (lásd még Ridley Scott Alienjét), egyáltalán nem csak úgy odahányta a produkciót; hát istenem, a forgatókönyv szögegyszerű megoldásaival nem akart mit kezdeni, inkább a feszültségkeltésre koncentrált, ami sikerült is neki.
Mint sok hasonló, régi klasszikusban, a Piranhában is van egy kedvesen nosztalgikus báj, avagy az idő még az ilyen mozgóképszemetet is képes megszépíteni.
