A rendőr Andreast és társát családi veszekedéshez hívják. Kiderül, hogy a lakásban egy ismert drogos bűnöző, Tristan, él a nőjével, egy szekrényben pedig elhanyagolt csecsemőt is találnak. Andreas úgy gondolja, az ilyen szülők nem érdemelnek gyereket, ennek eldöntése azonban nem az ő hatásköre. Nem sokkal később saját, hasonló korú kisfia bölcsőhalálban életét veszti, a férfi pedig sokkos állapotban lévő felesége és önmaga megnyugtatására merész lépésre szánja el magát: kicseréli halott gyermekét Tristanéval, ám ez olyan eseménysort indít el, amire Andreasnak egyre kevésbé van ráhatása.
Korrekt dán thriller, ami főleg az atmoszférájával nyomasztja a nézőt, de azért a történet is elgondolkodtató, hiszen ki dönti el, hogy ki alkalmas szülőnek és ki nem, ki "érdemel" gyermeket és ki nem? El lehet-e egyáltalán dönteni ilyesmit? Hogyan reagál egy szülő a gyereke elvesztésére? Hogyan működik a szülői ösztön és meddig hajlandó valaki elmenni azért, hogy megvédje a gyerekét?
A cselekmény folyamatos, a feszültség állandó, hiszen a néző végig sejtheti, hogy előbb-utóbb ki fog derülni az igazság, de vajon valóban Andreasnak van erkölcsileg igaza, még ha a törvény ezt másképp is látja? A történet végefelé egy csavar is új megvilágításba helyezi az eseményeket, ezzel is bonyolítva az addig sem egyszerű alaphelyzetet.
A húzónév kétségtelenül Nikolaj Coster-Waldau, aki rendben teszi is a dolgát, de érdemes megemlíteni a mellékszereplőket is: Nikolaj Lie Kaas (Tristan), Ulrich Thomsen (Simon), Maria Bonnevie (Anna) és May Andersen (Sanne).