Kár, hogy az ilyen filmek elkerülik a szélesebb közönséget, pedig jóval többet adnak puszta szórakozásnál, és én épp az ilyesmit keresem, ezért örülök, hogy megnéztem az önmagával meghasonlott református pap történetét.
A tiszteletes figurája (és amúgy az egész cselekmény) sok hasonlóságot mutat a már említett Scorsese-kultfilm főszereplőjével, aki szintén meg akarja tisztítani a világot a mocsoktól, és itt is egy nő az, aki befolyásolja végül a férfi tetteit.

Érdekes vizuális eszköz a régimódi, 4:3-as képarány, rendkívül nyomasztó a hangulat, csupát 2-3 percnyi zene hallható a majd' két órás film alatt, Ethan Hawke nyúzott arca és reszelős hangja pedig minimum egy Oscar-jelölést be fog hozni (bár kérdés, mennyi esélye lesz a favorit Rami Malek mellett).

Vajon Isten megbocsát nekünk? Én ugyan nem vagyok vallásos, de amíg ilyen filmek készülnek, szerintem meg.