Pszichedelikus rémálom - ezt írják egy blogon Nicolas Cage legújabb filmjéről, és mennyire igaza van a szerzőnek, hiszen a különleges vizualitása a film legerősebb tulajdonsága, kiegészítve Jóhann Jóhannsson felkavaró kísérőzenéjével.
A kettő együtt egészen különleges élményt biztosít, noha a történet nem túl izmos, ráadásul elég lassan is csordogál: egy favágó feleségét megöli egy vallási szekta, a férfit pedig súlyosan megsebesítik, ám ennek ellenére az elkövetők után indul, és kíméletlen hajtóvadászatba kezd, mely során elmerül a sötétség legmélyebb bugyraiban.
Nic Cage nagy "visszatérésének" is nevezik a produkciót, és valóban, az egykor szebb napokat látott színész végre ismét tényleg komolyan vett egy projektet, ami erősen meg is látszik az alakításán. Reméljük, ez egy másodvirágzás első állomása.
Bár nem rossz film a Mandy, és az is igaz, hogy különleges látványvilágával kiemelkedik az átlagból, de azért az év legjobbjának kikiáltani enyhe túlzás.