Meglepő módon olyasvalaki ajánlotta nekem ezt a filmet (aminek központi témája az alapvető őszinteség hiánya az emberi kapcsolatokban), akinek pont nem okoz gondot az, hogy após pajtás bevitte a munkahelyére, gőze nincs a feladatairól, de nem is érdekli, hazudik a jelenléti íven, amikor meg bent van, szinte folyamatosan a saját dolgaival van elfoglalva - de azért felmarja a legalább havi 500e Ft-ot. És neki ez a film tetszett. Érdekes.
A Teljesen idegenek kicsit olyan, mintha a Dilisek vacsorája c. francia filmet és a 12 dühös embert gyúrták volna egybe, hiszen ez is egy helyszínen játszódik, néhány óra alatt, de közben kőkemény dráma alakul ki.
Az emberi kapcsolatok mibenlétét boncolgatja a történet, azt mutatja be, mennyire nem őszinték egymással még azok sem, akik évek-évtizedek óta barátok, és milyen kevés elég ahhoz, hogy megroggyanjanak az addig biztosnak hitt alapok.
A végén kvázi választ is kap a néző a feltett kérdésekre: túlságosan törékeny az ember, és nem jó a tűzzel játszani, szóval veszélyes terepre téved, aki őszinteséget akar.
