Habár a CGI, vagyis a számítógéppel generált képek idejét a Jurassic Parktól "szokás" eredeztetni, valójában már évekkel korábban lehetett látni filmekben teljesen komputerrel készített jeleneteket, például Az ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisának ólomüveg páncélos lovagja, vagy A mélység titka "vízilénye", és persze a T1000-es a Terminátor 2-ből.
Az első CGI-trükkök persze még ennél is régebbre nyúlnak vissza, egészen konkrétan az 1973-as Feltámad a vadnyugatig, melyben szubjektív plánban nézhetünk egy robot szemeivel, a folytatásban viszont látható az első valódi 3D-s modell (egy kéz).
A számítógépes animációknak hosszú utat kellett bejárniuk, míg elértek arra a szintre, ahol most vannak, és ez idő alatt bizony sokszor lehetett gyengébb minőségű megoldásokkal találkozni, melyeken ma már jókat mosolygunk, ám ne feledjük, hogy amikor egy kisgyerek járni tanul, ő sem lépked azonnal peckesen, hanem számtalanszor botlik meg, vagy tottyan a fenekére. (forrás/ihlet: YouTube)
Mátrix - Újratöltve
A kultikus magasságokba emelkedő cyberpunk sorozat első részének folytatásában Neo összeakad egy hadseregnyi Smith ügynökkel, és ahogy a harc egyre jobban eldurvul, annál "műanyagabbá" válnak a szemmel láthatóan digitális szereplők, fokozatosan elvesznek a részletek (pl. a ruhák textúrái), és az amúgy látványos csihi-puhi egy közepes videojáték szintjére süllyed. Talán az effekt-csapatot annyira szorította a leadási határidő, hogy alább kellett adniuk az igényeiket, hogy tartani tudják az ütemtervet.
Legenda vagyok
Mű, mű, mű, és megint csak mű. A legtöbb digitális teremtménnyel az a gond, hogy túlságosan tökéletesek, de mivel ilyen szintű tökéletesség a valóságban nem létezik, egyből leesik, hogy nem igazi figurákat látunk. Ez főleg abban az esetben baj, ha egy lénynek ijesztőnek kell lennie, irreális megjelenése miatt viszont - minden vicsorgása és hörgése ellenére - nem lehet komolyan venni. Egy csapat elmaszkírozott kaszkadőrrel többre ment volna a stáb, a fertőzött kutyákat pedig ezek után kár is említeni.
A kör 2
Minden bizonnyal az Ómen majmos jelenete ihlette az alkotókat e szcéna létrehozására.
A rossz CGI általában ott (is) bukik le, hogy a figurák mozgása a legjobb szándék ellenére is természetellenes. Fiktív lényeknél (sárkányok, szörnyek, stb.) ez még elmegy, mert nincs összehasonlítási alap, de embernél és állatnál elég hamar kilóg a lóláb, hiszen ilyen esetekben van referenciánk. A kör 2 szarvasainak mozgása iszonyúan művi, ráadásul az élőben felvett jelenetekbe sem sikerült őket normálisan belefényelni, így a virtuális világítás miatt is feltűnően nem valódiak az állatok.
Indiana Jones és a kristálykoponya királysága
Egy olyan nagy múltú effektcégnek, mint az ILM, nem szabadna ilyen hibákat elkövetnie (mondjuk, a negyedik Indy-film már önmagában véve is hiba volt...).
A produkció jó példa arra, amikor már azt is számítógéppel rajzolják meg, amire semmi szükség nem lenne - sem a cselekmény, sem semmi más szempontjából. Az első jelenetben látható ürge (?) milyen már? Tényleg nem találtak valódi állatot, muszáj volt egyet digitálisan megrajzolni? Ennyire meg akarta mutatni az ILM, hogy mekkora király? A röhejesen túltolt autós üldözés (a kardvívásnál már vinnyogva röhögtem) mellett a digitális dzsungelben digitális majmok közötti lengedezés feltűnő művisége már tényleg csak a digitális hab a digitális tortán.
King Kong
Az új-zélandi Weta napjaink egyik legjobb trükkstúdiója, de néha ott sem tudják, mikor kell valamit abbahagyni. A Peter Jackson-féle King Kong ugyan látványos, de idegesítő és felesleges baromság, az amúgy lenyűgöző minőségű dinók elől menekülés viszont már inkább nevetséges, főleg azért, mert szemet bántóan nem sikerült egybevarázsolni a trükkháttér előtt leforgatott jeleneteket az utólag készítettekkel. Mint sok más esetben, a valódi és a digitális bevilágítás különbözik egymástól, de általában véve a kevesebb itt is több lett volna, főleg akkor, ha maga a film sem készül el.
Halj meg máskor
Kétségtelen, hogy a fizikai szimulációk rendkívül nehezek, mert itt is pontosan lehet tudni, hogyan viselkedik pl. a tűz, a füst, vagy éppen víz, digitálisan lemodellezni ezeket pedig pokolian nehéz - volt egykor, hiszen manapság azért már sokkal jobb a helyzet. A 007-es ezen kalandjánál viszont még nem volt elég kiforrott a technika, így nem csak a nyilvánvaló trükkháttér előtti bohóckodás és Pierce Brosnan marionettbábu-szerű virtuális klónja késztetheti az embert vidulásra, de a hatalmas víztömeg is túlságosan mesterséges. Nem beszélve a szintén nem túl részletdús jégtömbökről, és arról, hogy maga az egész jelenet is teljesen elrugaszkodik a valóságtól, bár tudjuk, hogy James Bond világában ilyen egy átlagos munkanap.
A múmia visszatér
Az első rész szerintem kifejezetten jól sikerült, hiszen nem vette magát túl komolyan, jók voltak a trükkök, remek a zenéje, stb. Ehhez képest a folytatás kizárólag a pénzre ment, emellett minden idők egyik leggagyibb CGI-jelenetével is "büszkélkedhet" a félelmetes(nek szánt) Skorpiókirály antréjával.
A Szikla nagyon nem jó színész (és akkor még finoman fogalmaztam), bár kétségtelen, hogy van egy jelenléte a vásznon, de amit ebben a filmben digitálisan műveltek vele, arra szinte nincsenek szavak. A szokásos "műanyagság", természetellenes arcjáték és szájmozgás, nem megfelelő virtuális világítás... mintha egy olcsóbb konzoljátékból ugrott volna elő, nem pedig egy 100 millió dolláros hollywoodi produkcióból.
Ultraviola
Amennyire jó volt az Equilibrium, annyira béna lett Kurt Wimmer következő filmje, az Ultraviola. A történetre kár pazarolni a betűt, Milla Jovovich pedig nagyjából ugyanazt csinálja, amit a Kaptárakban: üt, lő, rúg, vág, közben baromi szigorúan néz - és motoron száguldozik egy olyan digitális környezetben, aminek láttán egy GeForce GTX 1080 videokártya szégyenkezve besütné a processzorát. Abba most ne menjünk bele, hogy Milla épületek falán motorozik, sőt farol, miközben fittyet hány a fizika legelemibb törvényeire is, és az sem lehet kifogás, hogy "fiatal voltam, kellett a pénz". Minden pillanatában ultragáz.
Macskanő
Halle Berrynek is nyilván érkeznek a számlák, mással ugyanis nem lehet megmagyarázni azt, amibe két évvel az Oscar-díja után belenyúlt. Pedig a rendező, Pitof azért nem ma kezdte a látványtervezői szakmát. A sztorit ezúttal is mellőzzük (hiszen az alkotók is ezt tették...), figyeljük meg inkább a digitális Cicalányt, ahogy ide-oda ugrál a falakon. A figura textúrájával is akadnak gondok, na, de a mozgása... További elrettentő képsorok megnézhetők itt és itt. (Bár Halle vonulása a szado-mazo jelmezben kifejezetten szexi, de az nem is animáció, hanem "natúr".)
Birdemic: Shock and Terror
Ez a "film" 1,8 csillagon áll az imdb-n, ami többet mond akármennyi szónál - és még csak nem is az Asylum égisze alatt készült, pedig arrafelé szokás ennyire nevetséges "speciális effektusokat" csinálni. Áldozzunk néhány pillanatot a "színészi játék" megfigyelésére, a kifinomult kamerakezelésre, vágásra, hangkeverésre, stb. Komolyan, e képsorok láttán még Ed Wood is megnyalná nem csak mind a tíz ujját, de akármelyik testrészét.
Cápa 3.
Csillagok háborúja (Különleges kiadás)
Az elnök különgépe
Lost in Space – Elveszve az űrben
A Lost in Space tévésorozatként hódított a 60-as évek közepén, 1998-ban pedig Stephen Hopkins készített belőle filmet, bár a legtöbben csak azért emlékeznek rá, mert az egyik Jóbarát, Matt LeBlanc egy kézen is megszámolható mozis próbálkozásainak egyike volt ez a méltán ordasnagyot bukó családi scifi.
Amikor az űrben bóklászó Robinsonék rátalálnak egy majomszerű izére, Don West őrnagy rögtön meg is ragadja a fura teremtményt, ami hiába mozog ide-oda meg ad ki csipogó hangokat, messziről látszik, hogy utólag illesztették a képbe, a színész pedig csak a semmire nézett a forgatás alatt (és talán a nagy áttörésről álmodozott).
Menekülés Los Angelesből
Amikor Snake Plissken New Yorkból menekült, az egész kellemes mozgóképes élmény volt, a 15 évvel későbbi folytatás viszont már inkább kínosra sikeredett, és nyilván Peter Fonda sem morzsol el könnycseppeket, ha felidézi színészi karrierjének ezen időszakát.
Vajon mi vehette rá az író-rendező John Carpentert arra, hogy hősét Los Angeles közepén szörföztesse? Vagy miért nem hagyta inkább a fenébe az egészet, amikor kiderült, hogy az egész produkcióra csak 50 millió dollár fog jutni? A végeredmény a kompozitori szakma egyik mélypontja, bár ha csak a szemünk sarkából nézzük, miközben csalánnal simogatjuk a nemesebbik szervünket, egészen elviselhető.
Anakonda 3. - Az ivadék
Miért gargarizál egy kígyó? Vagy ne kérdezzek ilyeneket?
Az első Anakonda még így-úgy elment, de a folytatások már igazi esztétikai környezetszennyezések, nem csoda, hogy csak tévén és videón jöttek ki (bár ott is kár volt). Míg 1997-ben animatronikus bábokat és komputeranimációt használtak a "címszereplő" megalkotására, addig a 2008-as, harmadik részben már csak CGI-t, noha azt a pixelokádékot, amit a képernyőn látunk, merész dolog annak nevezni.
Se árnyéka nincs a kígyónak, sem a fények nem mozognak a kidolgozatlan textúráján, de aztán szerencsére megérkezik a felmentősereg David Hasselhoff személyében, és nem kell tovább néznünk a randa hüllőt.
Langolierek - Az idő fogságában
Nem szép dolog csak azért cikizni egy trükköt, mert kevés pénz jutott rá (de, az). Nyilván az 1995-ös minisorozat készítői sem úgy tervezték, hogy a mindent felzabáló lények ennyire nevetségesen fognak festeni, de hát valahol csak meg kellett húzni a költségvetést, ha már relatíve nagy nevekkel (pl. Dean Stockwell, David Morse, stb.) tömték ki a produkciót. A Langolierek újabb jó példa arra, hogy ha nincs elég pénz, akkor inkább hagyjuk a dolgot, mert csak önmaguknak járatjuk le, Stephen King ide, Stephen King oda.
Mortal Kombat 2. - A második menet
A tízezer éves (800-at simán letagadhatna) Kitana hercegnő rezzenéstelen arccal nézi végig, ahogy Liu Kang és Shao Kahn szörnyekké változik át, ami egy dolog, hiszen az ember néha mindenfélét lát, de ezek úgy néznek ki, mintha papírból vágták volna ki őket, és a mozgásuk is ennek megfelelő. A "film" összes digitális effektusa igazi merénylet a jóízlés ellen.
Robotzsaru
Ez ugyan csak félig CGI, mert a végső kompozícióhoz használtak számítógépes segítséget, de ez sem igazolja, hogy a "zuhanó" Dick Jones-bábunak miért vannak olyan hosszú karjai, mint egy gibbonnak.
Shark Attack 3: Megalodon
Végy néhány National Geographic Wildos cápás snittet és illeszd be őket a filmedbe. A végeredményt úgy lehet összefoglalni, mint a bögyös szőke luvnya: Oh, my god!
