Vihar egy pohár vízben. A Suicide Squad nézői két táborra szakadtak: az egyik rész szerint a film gagyi, a másik oldal viszont imádja, és petíciót indítottak a Rotten Tomatoes nevű oldal bezárásáért, ahol a kritikusok arra mertek vetemedni, hogy lehúzták kedvencüket.
Nekem nem tisztem igazságot tenni a két fél között, még kevésbé eldönteni azt, hogy melyik film jó és melyik nem. Én mindössze a saját, minél objektívebb véleményemet próbálom megfogalmazni, ésszerű indokokkal alátámasztani, de a célom nem az, hogy bárkit is meggyőzzek valamiről, ami szerinte nincs úgy. Annyit szeretnék elérni, hogy ne kizárólag a szubjektív benyomások alapján döntsünk, még akkor sem, ha egy olyan jelentéktelen dologról van szó, mint egy hollywoodi film.
A történet:
Amanda Waller, a hírszerzés megbízottja azt a feladatot kapja, hogy készüljön fel arra az eshetőségre, ha netán egy Supermanhez mérhető lény az emberiség ellen fordulna, és a hadsereg nem volna elég a megfékezéséhez. Mivel az ő módszereik különbözőek, különleges képességű bűnözők egy csoportjából Waller összeállít egy osztagot, akik, cserébe a szolgálatukért, engedményeket kapnak a büntetésükből.
A csapatra hamarosan szükség is lesz, amikor az addig irányítás alatt álló boszorkány, a Varázslónő elszabadul, és fivérével szövetkezve megpróbálja elpusztítani a világot.
A csapatra hamarosan szükség is lesz, amikor az addig irányítás alatt álló boszorkány, a Varázslónő elszabadul, és fivérével szövetkezve megpróbálja elpusztítani a világot.
Ami nem megy...
A DC/Warnernek egyszerűen nem megy az, ami a Marvel/Disney-nek igen, mára pedig már annyira görcsösen felül akarja múlni a pajzsos stúdió az egerest, hogy kb. semmi sem számít, sem a nézők, sem a kritikusok, sem a nívó, csak az a fránya bevétel legyen meg.
Kicsit olyan ez, mint amikor az egyszeri ember fia nagyobbakat akar szellenteni az apjánál, de végül összecsinálja magát. Még nem jó, még nem jó, már nem jó...
A DC ott követi el a hibát már évek óta, hogy nem hajlandó figyelembe venni bizonyos dolgokat, nem képes a nézők fejével gondolkodni, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy a legapróbb igényeket is ki kellene elégítenie, de megkerülni akkor sem szabad a végfogyasztók elvárásait.
Kicsit olyan ez, mint amikor az egyszeri ember fia nagyobbakat akar szellenteni az apjánál, de végül összecsinálja magát. Még nem jó, még nem jó, már nem jó...
És persze hiába az állócsillagként ragyogó Sötét lovag-trilógia, arról sincs fogalma a vállalatnak, hogy mihez kezdjen a birtokában lévő karakterekkel - mindeközben viszont a Marvel fényévekre elhúz(ott), sokkal több pénzt keres és sokkal maradandóbb, szórakoztatóbb filmeket gyárt, melyek közül természetesen nem mindegyik remekmű, de alapvetően mégis csak jól sikerültek, ennek eredményeképp pedig a szuperhős-mozik mára egyet jelentenek az X-Mennel, a Vasemberrel, a Bosszúállókkal és Amerika kapitánnyal.
Mi lehetne a megoldás? Első körben talán az, ha a Warner alaposan megfigyelné, mitől jobb a Marvel-filmek fogadtatása, kielemezné az okokat, aztán megpróbálná a módszert leutánozni.
Nem kell annyira komolyan venni magukat, de fullba sem kell nyomni a kretént, hanem valahol a kettő között célszerű meghúzni a határt. Fogadják el, hogy nem fognak azonnal milliárdokat keresni, hanem fokozatosan építenek föl valamit.
Elengedhetetlen valamilyen szintű értelem a történetekben, ne csak vég nélküli zúzás legyen, ezen felül kell néhány közkedvelt színész (rajtuk nem szabad spórolni), és persze a marketing területén is muszáj villantani valami szokatlant (lásd pl. a Deadpool zseniális kampányát).
Garancia persze így sincs semmire, de legalább nem kizárólag biztonsági játékról van szó. A Marvel egyik titka ebben rejlik: hajlandó kockáztatni, és bár emiatt néhány produkciója gyengébben muzsikál, megbukni akkor sem tud, az esetleges pénzügyi fiaskót pedig majd úgyis behozza a következő nagy dobás.
Nem öllek meg, csak...
Mint a legtöbb amerikai film, ez is túl sokat akar markolni, amit viszont megragad, nem tud jobban működni üres közhelynél. Az összes konfliktus és fordulat, a szereplők minden motivációja sablonos, mint ahogy az is, hogy emberibbé próbálják tenni pl. El Diablót, amikor a családjáról mesél, vagy Deadshotot, aki bármit megtenne a lányáért.
Fontos leszögezni, hogy mindez nem a Suicide Squad hibája, hanem annak a tipikus hollywoodi filmgyártási folyamatnak, ami tucatszámra ontja magából az ugyanarra a kaptafára készülő produkciókat (és ami alól alapvetően a Marvelek sem kivételek).
David Ayer műve ebből adódóan nem több korrekt, de átlagos iparosmunkánál. Jellegtelen, lelketlen és stílustalan, több ötletet is másoktól kölcsönöz, pl. snyderi lassításokat a Wachmenből és a 300-ból, a karakterek kidolgozatlanok, a cselekmény sekélyes, bárminemű eredetiségnek vagy újdonságnak pedig a leghalványabb nyoma sincs.
Az Öngyilkos osztag nem jó, de nem is rossz, pontosabban, ezeket a jelzőket ne magára a filmre akarjuk alkalmazni, inkább arra a korra, amelyben élünk, ami ehhez hasonló tömegcikkeket termel - ill. azokra az emberekre, akik egy ilyen filmmel meg vannak elégedve, többre, jobbra nincs igényük, ezt védik tíz körömmel, csak azért, mert "tetszett" nekik, és számukra ez a non plus ultra.
A színészek teljesítménye elmegy, egyikük sem feszül meg a fene nagy bizonyítási vágytól...
...és amúgy is Harley Quinnre meg Deadshotra van kihegyezve a történet, ők lettek a leginkább kidolgozva, persze ez még mindig óriási kliséket jelent, de legalább az ő figuráik kapják a legtöbb vászonidőt.
Mondjuk, az vicces, hogy Margot Robbie, azaz Harley Quinn ugyanúgy tűsarkúban tipeg a legnagyobb zúzás közepette is, mint Bryce Dallas Howard a Jurassic Worldben, zuhanó helikopterből még tetőre is ugrik, mégsem lesz baja, pedig nagyobbat esik, mint szerencsétlen francia tornász az olimpián, akinek kevesebb is elég volt a lábtöréshez.
Will Smith is teszi a dolgát, ahogy kell, viszont az is biztos, hogy nem ezért a szerepéért fog megint hőbörögni, hogy nem jelölték Oscar-díjra.
...Cara Delevingne, vagyis a Varázslónő egyetlen színészi kvalitása pedig az, hogy jól lehet sminkelni.
A Suicide Squad - Öngyilkos osztag olyan, amilyennek Bumeráng kapitány leírja Harley Quinnt: kívülről szép, de belülről ronda. Jó, azért nem annyira, mint Gyilkos Krok, de ettől ez még nem dicséret.
Tény, hogy nem unalmas, végig lehet nézni, vannak kemény akciók, de ezen felül semmi extra, semmi plusz, semmi említésre méltó. Két órányi agyrágónak kiváló, de ennél többet felesleges várni tőle.
