Isaac Asimov így írt egy 1973-as tanulmányában: "Huszonöt-ötvenmillió különböző ember egyidejű tetszését csak olyasvalami nyerheti el, ami kínos gonddal kerüli, hogy bárkit is megbántson. Minden, ami ízt vagy egyéniséget ad, valakiben visszatetszést szül - és ez lesz a veszte. A küzdelemből tehát az íztelen kotyvalék kerül ki győztesen; nem azért, mert tetszést vált ki, hanem mert nem vált ki visszatetszést".

E sorok írásakor a Jurassic World profitja már valahol félmilliárd dollárnál jár, ám a fantasztikus nyitóhétvége, a megdöntött bevételi rekordok és az óriási nézőszámok ebben az esetben sem tükrözik a produkció valódi színvonalát. Inkább csak a nagyszabású médiakampány tette meg a magáét, és persze ott van a nosztalgia-faktor az 1993-as nagy előd kapcsán.

A történet:

22 évvel a Jurassic Park tragédiája után a Nublar szigeten nagy sikerrel és ami fő, incidensek nélkül üzemel a felújított és kibővített őslénypark. A mindig újdonságokra éhes látogatóközönséget olyan attrakciókkal próbálják lenyűgözni, mint például lovaglás dínó-bébiken, vagy Mosasaurus-etetés fehér cápával, ám az InGen nem elégszik meg ennyivel, ezért a laboratóriumaikban hibrid fajták létrehozásával kísérleteznek; ennek első eredménye az Indominus Rex, amely intelligensebb minden más dinoszaurusznál.

Az elveszett forgatókönyv

Megvallom őszintén, annak idején nem láttam a Jurassic Parkot moziban, csak videón, de az is elég volt ahhoz, hogy megkedveljem. Jó, hát a története/cselekménye nem túl bonyolult, futás és sikoltozás, ám 22 éve mindez olyan elemi erővel hatott, hogy egyáltalán nem csoda a film máig tartó, kultikus státusza - és akkor még nem említettem a digitális dinoszauruszokat, melyekkel megkezdődött a CGI kora, igaz, ahány pixellel több jutott azóta a mozivásznakra, annyival kevesebb értelem került a forgatókönyvekbe.Némi túlzással a Jurassic World története egynémely Asylum-film mélységét ostromolja, akkora elcsépelt kliséhalmazból áll (mutáns dinoszaurusz, rohadék durrbele katona stb.).

Számomra szinte felfoghatatlan, hogy 2014-15-ben hogy bólinthat rá bármilyen producer egy ennyire gügye sablonokból építkező, nulla karaktereket felvonultató szkriptre, ámbár - főleg egy nemrég olvasott cikk fényében - valahol nagyon is érhető, még úgy is, hogy évekkel ezelőtt egyszer már elvetették a genetikailag módosított dinoszauruszok ötletét, bezzeg most ez az egyik központi motívum.

Le merem fogadni, hogy az élelmes stúdiófőnökök már dörzsölik a tenyerüket, és néhány év múlva tényleg jönnek a korábban már elkaszált ember-dínó hibridek, és őelőlük fognak menekülni az aktuális "főhősök".

Megvalósítás, színészek és konklúzió:

Pazar látvány, Mercedesek minden mennységben, futó dínók, repülő dínók, úszó dínók, velociraptorok, autós üldözés, T-Rex... szinte mindent átemeltek a korábbi filmekből, éppen csak a fodrozódó vizespoharat nem (szerintem ahhoz már senkinek nem volt képe).

Még a fényképezés stílusa is sokat merített az előző részekből, felcsendül John Williams felejthetetlen melódiája, megemlítik John Hammond nevét, szóval tényleg minden külsőség megvan, amitől Jurassic Park a Jurassic Park.Viszont ez a legnagyobb gond is, mert emiatt újdonságnak még a leghalványabb nyomát sem lehet látni; minden fordulat, minden feszültségforrás kiábrándítóan megjósolható.

A szereplők kivétel nélkül egydimenziós papírmasé-figurák, akikkel kizárt a nézői azonosulás, de erre nincs is szükség, hiszen a közönség halált és pusztítást akar látni a pénzéért, a korábbiaknál sokkal több dinoszauruszt és persze csinos nőket meg jóképű férfiakat.Chris Pratt és Bryce Dallas Howard mindennek tökéletesen eleget is tesz, nem az ő hibájuk, hogy karaktereik éppen csak a legminimálisabb módon vannak megírva.

Pratt most úgyis az egyik ügyeletes szépfiú, akinek nem kell játszania, elég csak, ha elmosolyodik meg kicsit összevonja a szemöldökét, és a női nézők máris nyirkosodni kezdenek középtájt, Howard pedig hasonlóan vonzó látvány a férfiszemnek, ezért aztán az ember elnéző mosollyal legyint az olyan marhaság láttán is, hogy végig magas sarkú cipőben menekül a vérengző Indominus Rex elől.Irrfan Khan felmondja a kötelező házi feladatát, de Vincent D'Onofrio is aprópénzre váltja tehetségét a raptorokat katonai célokra felhasználni óhajtó InGenes gennyláda szerepében.

A két gyerekszereplő, Ty Simpkins és Nick Robinson kb. a felpofozni való kategória, főleg előbbi, akit habozás nélkül oda kéne dobni az I-Rexnek.

Jó lett volna a poénokat kihagyni a történetből, mert túl kevés van belőlük ahhoz, hogy a feszültséget érdemben enyhíteni tudnák, ráadásul néhány még idegesítően bugyuta is, ergo fölöslegesek - de hát ez csak egy a sok mellényúlás és félmunka közül.

Egyedül a számítógépes animációkat lehet maximálisan dicsérni, igaz, 2015-ben ez a szint minimumnak számít.

Hasonlóan pl. A galaxis őrzőihez és a Godzillához (T-Rex vs. I-Rex... let them fight!), a Jurassic Worldnek is jóval nagyobb a füstje, mint a lángja, habár kétségtelen, hogy Colin Trevorrow filmje korrekt iparosmunka, ám az értelem és a valódi tartalom teljes hiánya finoman szólva is felemássá teszi a végeredményt. Saját műfaján belül (értsd: pattogatott kukoricás/kólás, agyrágós plázafilmek) remek kikapcsolódás az új dínókaland, ezért ha innen nézem, akkor jár ez az értékelés......ám ha maradok a realitás talaján, akkor legjobb esetben is csak: