Nem ez az első film (és valószínűleg nem is az utolsó), melynek főszereplője Oscar-díjat kap, nálunk mégsem mutatják be moziban (oké, a Titanicon vetítették, de országosan nem forgalmazták), "csak" DVD-n jelenik meg (lásd még Jeff Bridges és az Őrült szív).

A film minősége nem indokolná a mellőzést, Julianne Moore sem valami ismeretlen színésznőcske hazánkban, szóval inkább a téma lehet az, amire a nagy forgalmazók nemet mondhattak (a kicsiknek meg esetleg nem volt elég pénzük mozis kópiát gyártatni), de persze az is lehet, hogy mivel a Columbiát ért állítólagos hackertámadás során e film is kikerült a netre, a magyar forgalmazók úgy gondolhatták, hogy értelmetlen volna jegyet árulniuk egy olyan mozira, amit már úgyis mindenki látott ingyen.

1993-ban - jóval az internet-bumm előtt - még szóbeszéd és újságcikkek útján terjedt a hír, hogy Hollywood és a világ egyik leghíresebb rendezője, Steven Spielberg filmet készített Michael Crichton Őslénypark című kalandregényéből.

A végeredmény filmtörténeti mérföldkőnek bizonyult, és bár a rendező szinte az összes rá jellemző motívumot és persze a kötelező mozis közhelyet felsorolta, a Jurassic Park mindezek ellenére (vagy mellett) elcsípett egy jellemző hangulatot, korszellemet, amerikaiul szólva: jó helyen volt jó időben, de persze sokat számított az is, hogy a közönség ekkor láthatott először számítógéppel életre keltett, fotorealisztikus figurákat a mozivásznon - hogy a Star Wars óta nem látott óriási franchise-kampányról már ne is beszéljünk.

Míg a Marvel főleg a mozikban, élőszereplős filmekkel hódít, addig a DC a videós fronton, animációban teljesít jól. Mennyiség tekintetében feltétlenül utóbbi vezet, szóval az egyensúly megvan, viszont erről az átlagember mit sem tud, csak azt szajkózza, hogy a DC mennyire nincs a kanyarban sem a Marvelhez képest. Nos, amíg a bizonyítási lehetőségek, vagyis a Batman v Superman: Dawn of Justice és a Suicide Squad mozikba kerülnek, még kell aludnunk párat, addig viszont itt a legújabb rajzfilm, melyben a DC-istálló legrégebbi és legismertebb figurái a főszereplők. Vagy mégsem?

Őszintén szólva, az utóbbi idők agyonhype-olt, de sajnos lepkefing-halványságú szuperfilmjeinek ismeretében - pl. A galaxis őrzői, Jurassic World, Godzilla - nem sok reményt fűztem a Genesishez.

Hollywoodban egy ideje az a szokás, hogy a blockbustereknek szánt filmeket úgy teletömik sztárokkal és CGI-jal, hogy majd' szétreped tőlük az IMAX 3D, csakhogy mindeközben forgatókönyvre már nem költenek.

Jó, értem én, hogy aki moziba jár, az kikapcsolódni és szórakozni akar a pénzéért, és csak minimális (?) igénye van bármiféle értelemre vagy eredetiségre, viszont a kommersz tömegtermelést is lehet normálisan csinálni, mindössze komolyan kell venni az adott produkciót. A Terminátor: Genezis határozottan ebbe a kategóriába tartozik.

Carl Sagan neve sokaknak csenghet ismerősen, ha máshonnan nem, hát a Kapcsolat című filmből, amely az ő regénye alapján készült.

Sagan csillagász és asztrobiológus volt, egyetemi professzor, NASA-kutató, emellett pedig elkötelezett ismeretterjesztő. Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Seth Shostak, Lawrence M. Krauss, Neil deGrasse Tyson mellett ő az űrkutatás egyik legismertebb "celebje", amit annak köszönhetett, hogy rendkívül magával ragadó stílusával és közvetlen személyiségével bárkiben fel tudta kelteni az érdeklődést a téma iránt, és a laikusok számára is tökéletesen érthető módon tudott magyarázni galaxisokról, kvazárokról és fekete lyukakról.

Sagan közelebb hozta a csillagászatot az átlagemberekhez, ezek után pedig tényleg csak találgatni lehet, hogy az 1980-ban készült kultikus tévésorozatának hatására hány fiatal döntötte el, hogy tudományos pályára lép.