A Pixar megint megcsinálta. Az Agymanókkal már a sokadik kassza- és közönségsikerét pipálja ki, és ezúttal sem ok nélkül. Jó, a spanyolviaszt továbbra sem találta föl (mint ahogy pl. a Wall-E-val, vagy a Fel!-lel sem tette), mégis elmondható, hogy napjaink legjobb hollywoodi animációs filmjeit az ugráló lámpácskás stúdiónak köszönhetjük, és bizony, az anyavállalat Disney csak utána következik. Habár a fél világ imádja a Pixar-műveket, attól még amerikai szórakoztatóipari termékekről van szó, melyek legyenek akármennyire kreatívak, mégis meghatározott keretek között készülnek, vagyis a cselekményvezetés, a figurák, a fordulatok, a konfliktusok és persze a hepiend is nagyon hasonlóak. Szerencsére azért vannak olyan apróságok, melyek képesek enyhíteni, feledtetni a futószalag-hatást, az Agymanók esetében ez pedig a zseniális alapötletben rejlik.