Manapság szart se. Elnézést, nem szokásom és ez után sem fogok az írásaimban trágárkodni, de tömören és röviden így tudnám összefoglalni a dolgot. Olyan időket élünk, amikor a kinézete és a birtokolt javai határozzák meg az egyént, nem pedig a viselkedése, kulturáltsága, stb. A média is azt nyomatja folyamatosan, hogy fiatalnak, szépnek, divatosnak, gazdagnak és sikeresnek kell lennünk, mert ha nem, akkor lúzerek vagyunk és akár fel is fordulhatunk, avagy mindenki annyit ér, amennyije van.

Meglehetősen gusztustalannak tartom ezt a fajta torz és mesterségesen fenntartott gondolkodásmódot, mert csak erősíti a társadalmi ellentéteket, valódi ösztönzést és megoldást viszont nem kínál a "lemaradóknak". Egy ilyen világban munkanélkülinek lenni lényegesen rosszabb, mint általában, és bár nem mindegy, hogy valaki pl. Magyarországon vagy Franciaországban állástalan, a kilátástalanság, jövőtlenség, reménytelenség érzése egyformán idegölő lehet.