Azt már az első néhány rész után megállapítottam, hogy a Lie to me lényegében egy Dr. House- és CSI-keverék; adott egy bunkó, de tulajdonképp zseni főhős, aki a személyes tapasztalatait ötvözi tudományos eszközökkel. A továbbiakban persze árnyalódik a karakter, de a lényeg változatlan marad.
Tim Roth parádésan oldja meg a feladatot, egyenesen rá öntötték Dr. Cal Lightman szerepét, a harmaik szezonra már producerként is beszállt a sorozatba, de sajnos ez sem tudta megmenteni a produkciót, ami így elég méltatlanul ért véget, a történet nem futott ki sehova, és bár bejött egy új figura, lehetőséget már nem kapott a kibontakozásra.
A karakterek egész érdekesek, viszont a magánéletük - kivéve persze Lightmanét - kevéssé kerül előtérbe, jobbára a nyomozós szál van a középpontban.
A pszichológiai vonal, a hazugságról árulkodó mikrogesztusok és elemzések figyelemreméltóak, gondolatébresztőek, e tekintetben tehát valóban egyedülálló sorozatról beszélhetünk, minden más azonban a bejáratott átlagot hozza. Jó lett volna egy tisztességes lezárás, de hát ilyen a showbusiness... pénz beszél, a kasza meg suhan.
A pszichológiai vonal, a hazugságról árulkodó mikrogesztusok és elemzések figyelemreméltóak, gondolatébresztőek, e tekintetben tehát valóban egyedülálló sorozatról beszélhetünk, minden más azonban a bejáratott átlagot hozza. Jó lett volna egy tisztességes lezárás, de hát ilyen a showbusiness... pénz beszél, a kasza meg suhan.
